A Fuji volt az egyik olyan étterem, ahova már nagyon régen el szerettem volna jutni. Egyfelől mert mindenki dicséri, másfelől saját nyelvemmel szerettem volna megbizonyosodni, hogy tényleg más szinten vannak-e a szokásos sushizókhoz képest vagy csak azért trendi, mert drága. Az utóbbit azért nem gondolnám, mert a Fujihoz elég messze kell menni, így ki ide ellátogat, annak tényleg kicsit megszállottnak kell lennie, úgyhogy a trendiség kilőve.
Miután feltérképeztük, hogy milyen ázsiai és japán éttermek vannak Pesten és megtudtuk, hogy a Kanpai Izakaya és a Fuji egy tulajdonban van, majd miután teszteltük a Kanpait (cikk ITT), kicsit megijedtem. Megtudtuk ugyanis, hogy az alapanyagok és a receptúrák is ugyanazok. A Kanpai ugyanis nem rossz, de tényleg egy bisztró jelleg, az ízek nem hoztak annyira lázba. Akkor most a Fuji is ilyen lesz?
Hát ilyen előítéletekkel indultam neki. Majd a félelmem tovább fokozódott, mikor megérkeztünk a budai étterembe. Láthatóan elhanyagolt a külső megjelenés. A fa kerítést régen festhették, a napellenző ponyvák is napszívottak. Kicsit poros hatást kelt az egész.
Bent két részre osztható a hely. Jobb kéz felé esnek az elszeparált boxok. Ide csak benéztük, de mivel ketten érkeztünk, nem akartunk elfoglalni egy egész helyiséget. Ezeknek a hangulata egyébként nagyon kellemes. A földön ülve kis asztal mellett fogyaszthatjuk el az ételeinket. Balra az európaibb étterem rész található karfás, bőr székekkel és csempe padlózattal. Kicsit olyan érzés itt ülni, mintha pár évtizedet visszamentünk volna egy vidéki középkategóriás étterembe. Ezen rontott az, ami nem a Fuji hibája, hogy az ablakon kitekintve sajnos a szomszéd környék sem valami impozáns.
Ezzel minden negatív dolgot el is mondtam. Az ételekről tömören annyit írnék, hogy a legjobb volt, amit itthon kóstoltam, és minden tekintetben ráver a hazai konkurenciára. De így elég rövid lenne a cikk, és egy mondat nem biztos, hogy elég kifejező lenne arra nézve, hogy a Fuji-ba kell menni, ha igazán tradicionális japán ételeket akarunk kóstolni.
Itt is állították, hogy a Kanpaiban elvileg minden ugyanúgy készül. Mégis mindketten nagy különbséget éreztünk a két étterem között. A sushi és a japán ételek világa egyre rejtélyesebb számomra és kezdem úgy látni, apró nüanszok hatalmas eltéréseket eredményezhetnek. Hiába ugyanaz a rizs, ha nem pont úgy mossák, ha a lazacot nem úgy vágják, nem annyi ideig fogják. Nem mindegy, milyen vizes kézzel érünk hozzá, mikor összerakjuk a nigirit. A múltkori cikkben is említettem, de itt is ajánlom mindenki figyelmébe a Jiro – The Dream of Sushi c. filmet.
A Fuji 1991-ben nyitott, akkor még a Luther utcában, majd 1999-ben átköltözött Budára, a II. kerületbe. Azóta szinte semmihez sem nyúltak, mikor a székeket le akarták cserélni, a törzsvendégek ragaszkodása tántorította el őket attól, hogy újítsanak. Én azért szívesebben látnék valami frissebb belsőt, de a törzsvendégeket semmiképp sem akarnám elszomorítani.
Az étlapot negyedévente váltogatják, fontos itt is, hogy szezonális zöldségekkel dolgozzanak. Télen a kicsit fajsúlyosabb ételek domináltak, most viszont a könnyed ízek fognak uralkodni, úgyhogy ez irányba viszik az ételeket.
4-5 évet töltenek el itt japán sensei-ek, akik felelősek az ételekért. És ők tényleg japánok, akik nem csak hírből hallottak a sushi rejtelmeiről. A sensei folyamatos képzést és segítséget nyújt a helynek, figyel arra, hogy az ételek ízei ne csússzanak el.
Előételnek lazac tatárt valamint csirkés és spárgás sushi tekercseket kaptunk. A tatár elsőre talán furcsának tűnhet lazacból és kinézetre sem szokványos, de ízre tökéletes. Selymes, könnyed, csak úgy eteti magát. A sushik már formára is eltérőek a megszokott „ipari” példányokhoz képest. Nagyobbak, de szemre is látja az ember, hogy finom lesz. És finom is. A spárga roppan, a csirke is hibátlan. A hozzá kapott wasabi is más, mint az eddig megszokott.
A miso és a halerő levesek is ízletesek. Utóbbi nálam tuti befutó, és először éreztem, hogy megcsapott a Japánban töltött idő szele. Igazán különleges, mikor az ember agyában létrejön a visszakapcsolás, és előjönnek a régi emlékek és ízek.
Főételnek keményítő bundában sült királyrákot, grillezett királylazacot, rántott osztrigát, a B-menüről pedig rántott bélszínt és vegyes zöldséget nyárson, csirkehús falatokat és roston sült flekkent ettünk.
Rántott osztrigát még sosem fogyasztottam. Leginkább a sült májhoz tudnám hasonlítani. Nagyon kellemes és finom. Igazából csak azt sajnáltam, hogy nem volt több a tányéron. A lazac nekem egy leheletnyit száraz volt, de még határon belül mozgott. A királyrákok a chilli szósszal viszont szintén olyan, amit napestig tömnék magamba. Itt egyébként megint csak nagy különbséget vettünk észre a szószok tekintetében. Mind a teriyaki, mind a chili szósz harmónikusan illett a húsokhoz, nem telepedett rájuk, nem volt fojtogató, ragacsos állaga. Ezt így kell csinálni.
Ugyanúgy a köretként kapott nagyobb tál rizs is szinte megbabonázott minket. Elvileg egy ragacsos rizsről beszélünk, amit az ember megszokott, hogy azért eszik, hogy legyen valami mellé. Rosszabb esetben kényszerrel esszük és ott hagyjuk az egészet, jobb esetben hümmögve elfogyasztjuk. És van az az eset, amikor azt vesszük észre, hogy magában megettük a fél tál rizst. Velünk legalábbis most ez történt a Fujiban. Ettük a rizst magában, és jól esett. És ennék máskor is.
A nyársra tűzdelt bélszín és zöldség válogatást észre sem vettük, meg is ettünk, a bio csirkehús a nanban szósszal, bármit is jelentsen, kinézetre nem a legszofisztikáltabb, de ízre még csak halványan sem emlékeztet a kínai büfék kínálatában található csirkés valamikre.
Desszertnek házi sütőtökös, gesztenyés japán édességet és zöldtea piskótát kaptunk édesbabbal töltve. Ezekkel csupán annyi bajunk volt, hogy tényleg olyan falatnyi adagok voltak, hogy szinte összevesztünk, ki melyikből mennyit egyen. Ebből el tudnánk viselni dupla adagot, pláne ha az árát nézzük. Finom volt, de tudni kell, hogy a japánoknál a desszert fehér holló és inkább csak úgy van, semmint valami kulináris élményt kapjunk. Finom volt, máskor sem utasítanánk vissza, de nem erre fogunk emlékezni.
Italnak isteni gyömbéres teát kaptunk, aminek titka, hogy a gyömbért felvágják, karamellizálják, majd ebből készítik a teát, nem csak leforrázzák. Ezáltal intenzívebb és édesebb is. Zseniális.
Aki különleges szakákat keres, az itt biztosan megtalálja számítását, ugyanis itt található a legnagyobb választék és azt még bővíteni is akarják.
A házhozszállítás itt is működik, ha nem akarunk ellátogatni ilyen messzire, viszont én azt mondom, az idő és a borsos ár ellenére is muszáj kipróbálni a Fujit. Azért is élőben, nem pedig rendelve, mert a sushi lényege pont az, hogy frissen fogyasszuk. Itt fél percek is számítanak, ha pedig rendelünk, és 1 óra múlva hozzák ki, az már nem olyan jó.
Aki nem akar nagy összegeket költeni, annak alternatív megoldás lehet az ebéd menü, amiért 2290 Ft-ot kell fizetni és előételt, levest, sushit és desszertet is kapunk.
Nem tudom tovább ragozni. Meg kell kóstolni a Fujit, mert nagyon magas minőséget képviselnek, és engem visszarepítettek Japánba, amit ezúton is köszönök! Csak ne felejtsünk helyet foglalni a szeparéba!
Elérhetőség:
Fuji Japán Étterem
Cím:1025 Budapest, Csatárka út 54.
www.fujirestaurant.hu vagy Facebook
Dani
Colorcam menni Ázsia:
FELFALJUK ÁZSIÁT 3. - KANPAI IZAKAYA JAPÁN BISTRO
FELFALJUK ÁZSIÁT 4. - MAGURO SUSHI BAR
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
