Ismét itt a tavasz vége és ismét itt a nagy lehetőség a kisebb zenekarok számára, hogy megmutassák: nem hiába zenélnek, ők bizony nagy színpadra valók. Mi pedig ismét végigjártuk a koncerteket, hogy a tavalyi összesítés helyett, idén a személyes kedvenceinket emeljük ki. Amikor készült a cikk, még nem tudtuk, hogy páran a döntőbe jutnak majd. Ha tovább olvasol, látod majd, kikre tippeltünk jól és kik azok a muzsikusok, akik döntőbe kerülés ide vagy oda, minket meggyőztek.
Azt nem tudom eldönteni, hogy a show közepén felhívott lány mennyire volt beavatva a dologba - vagy csak véletlenül sikerült egy énekelni tudó rajongót kiemelni a közönségből - de abban biztos vagyok, hogy Lóciék gőzerővel törnek előre a magyar zeneipar közismert területein. Ha egy koncerten megnyernek maguknak egy 10 fős csapatot, az legközelebb 20 fős lesz, ami mindenképpen nagy előny, ha az ember a legmenőbb színpadokon szeretne zenélni. A másik nagy előnyük a közvetlen hangnem, ami miatt gyakorlatilag sikerült elfeledkeznem arról a teljesen triviális dologról, hogy a közönség és a muzsikusok közt van egy kordon és egy fotósárok is. Pedig, a sötét múltban annyira nem is szerettem.
Borzasztóan szexi volt. Verában eddig ''csupán" egy nagyon pozitív kisugárzású énekesnőt láttam, akit kifejezetten szerettem, amikor a Random Trip-en átvette a mikrofont. A szombati fellépés óta, viszont őt tartom a az egyik legéletteltelibb előadónak. Ha erotikától cseppet sem mentes francia filmet készítenék, akkor abban biztosan helyet kapna legalább egy szám, amit ő énekel. Ezzel biztosan nem lehetek egyedül - már ha csak az egy négyzetméterre jutó szerelmesek számát veszem alapul. A képzeletbeli utazás mellett a köves ruha és az egyszerű színpad kontrasztja is nagyon megfogott. Ennél már csak akkor lett volna jobb, ha Lábas Vikihez hasonlóan mezítláb énekel.
Nagyon szeretem az elborult zenét játszó, elborult zenekarokat, ezért szinte természetes, hogy a Dope Calypso-t örömmel ismertem meg a laza vasárnapon. Félmeztelenül játszó előadókat eddig vagy akkor láttam, amikor Iggy Pop-pal ijesztgettem a környéken mozgó barátnőket, vagy akkor, amikor egy önimádatban elszállt, de annyira nem tehetséges zenekar próbált arcoskodni a szerelemszőnyegével. Szerencsére, Iggy-re egyik se hasonlított és szerencsére nem volt erőltetett a "villantás" sem, ahogy innen indulva a cápa és az orángután sem okozott nagy meglepetést. Aki azt gondolja, a valódi rock'n'roll-nak és a vicces elemeknek helye van egy nagy fesztiválon, az a későbbiekre való tekintettel, mindenképp erősítse jelenlétével a rajongótábort. Jó kis warm up lennének, akárki előtt is lépnek fel.
Nem mondom, hogy nem elszállós, mert az: nagyon is elszállós zenét csinálnak. Ugrálni semmiképpen sem lehet rájuk, viszont azt gondolsz, álmodsz a zenéjük mögé, amit csak akarsz. Nekem egy űrutazás jutott eszembe, de egész nap azon molyoltam magamban, hogyan érjem el a NASA sajtó osztályát. Biztos vagyok benne, hogy a teremben még legalább 800 más álom kelt életre az eklektikus muzsika hatására. A kis klubokból indult underground zenekar is olyan gyorsan gyűjtött maga mögé embereket, hogy nem lenne meglepő, ha ők kapnák az elismerést.
A május 27-i döntőn - melyről az esemény weboldalán is tájékozódhatsz - Jónás Vera, a Mörk és a Lóci játszik igyekszik majd megnyerni a szíveteket.
Szöveg:
Fotók: Hegyi Júlia Lily / Akvárium Klub
És ezt olvastad már?
Honor 8 teszt - Jobb, mint az aktuális csúcstelód?
Mi történt veled Gourmet Fesztivál?
Kövessetek minket Bloglovin'-on is, hogy ne maradjatok le egyetlen blogbejegyzésről sem!
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: @COLORCAM_M és @COLORCAM_WS
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
