Ismerős a kifejezés? All you can eat? Aki nem beszél angolul, annak is a memóriájába égett már, hogy fix összegért bármit ehetsz, aztán otthon kipukkadhatsz jobb esetben a TV, rosszabb esetben az asszony előtt. Nem véletlenül szeretik sokan ezt az étkezési formát, hiszen egy kisebb család is jól tud lakni cakkumpakk és az aranytömést sem kell otthagyni egy ebéd/vacsora után.
Személy szerint sokáig negatív képként élt bennem a fogalom, valószínűleg kis kori tunéziai emlékeim miatt. A szállodában azt mondták, itt most kéremszépen "ól-in-puszi" van, bármit ehetsz, ne legyél ijedős, menj végig a soron és mondd a bácsinak, mit kérsz. Mellettem az orosz turisták három tányérra szedték a gránátalmát és kilóra süttették a fűszeresebbnél-fűszeresebb húsokat, aztán a felét otthagyták az asztalon. Ettől ment el annyira a kedvem és ezért tartott hosszú időbe, mire már felnőtt fejjel elmentem a Trófeába, majd a Wasabiba a budai kismamák és számlaképes maffiózók közé. Az ételekkel komolyan semmi problémám nem volt és a helyektől sem rázott a hideg, de valahogy ez a két pofára zabálás kajálás nem érintett meg.
Aztán egy hete csörög a telefon, ismerősöm mondja, menjünk enni, Jókai utcában nyílt egy új all you can eat étterem. Finoman megjegyeztem, hogy hát izé, figyeljél már, nincs más opció? - merthogy annyira nem érzem. Szépen lassan beadtam a derekam, úgyhogy végülis fél óra múlva már ott álltam az Ape Regina előtt, ami nem is tűnt olyan borzasztónak, meg klasszik "mindent a pénzedért" helynek sem.
Egy kis idő és pár fogás eltüntetése után elégedetten konstatáltam: Hál' Istennek Az Ape Regina végre megbolygatta ezt a stagnáló piacot, színt vitt bele és meg is fűszerezte azt. Ráadásul a magyar+kitudjami és a japán konyha után, hála nekik, feltűnt egy olasz csillag is az égen.
A design visszafogottan elegáns egy kis minimállal vegyítve. A kínálat átlátható, a pincérek segítőkészek, a séf pedig szicíliai. Szerencsére. Az ételekben fűszerezés tekintetében erőteljesen megmutatkozik a déli vonal, így sok citrusos, halas fogással találkozhatunk. Pizzák tekintetében ajánlom a házi spenótos calzonét vagy a klasszikus prosciuttot, de ne legyünk mohók, ez most nem erről szól. Itt inkább a kóstoláson van a hangsúly, meg az ízek élvezetén, és ez nagyon szimpatikus. Ugyanúgy hedonizmusról beszélhetünk, de mégsem az instant jóllakásról, amiről korábban szó volt.
Már az előételekkel érdemes csínján bánni, mert a grissiniük nagyon jó (nincs túlfokhagymázva), a saláták, sonkák, sajtok pedig idő előtt eltelíthetnek. A levesekkel mindenképpen tegyetek egy próbát, a három közül az egyik mindennap más, tehát a kínálat nem állandó. Az említett pizzán érdemes többen osztozni, hogy maradjon hely az isteni tésztaételeknek, grilleknek és persze a desszerteknek is.
Egyébként a hely korábban egy görög kis taverna volt, ahol még 16 évesen pörgettem a gyrostól fűtött lányokat és jártam a zorbát. Hogy őszinte legyek, ez az idilli emlék adta az első lökést, hogy bemenjek a háromkerekű Piaggio motorról elnevezett Ape-be, amit egyáltalán nem bántam meg, sőt. Az ebéd, majd a megnyugodott gyomor utáni konklúzió, hogy lehet ezt a műfajt máshogy is csinálni, mint a megszokott versenytársak, ráadásul korrekt áron.
Az olasz konyhát pedig mindenki szereti, capisci?
EZ CSAK A KEZDET:
MÁRGA BISZTÓ - A CSOPAKI CSODA
THAI A VÁROSBAN, THAI MINDENHOL
MACESZ BISTRO - TORRENTE IS IDE JÁR
Kövessetek minket Bloglovin'-on is, hogy ne maradjatok le egyetlen blogbejegyzésről sem!
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: @COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
