A Gerecse és a Vértes határán található mesebeli tájra, Vasztélypusztára érkeztünk, egészen pontosan a Cavallo Lovasudvarba, hogy részt vegyünk egy, a Natív által szervezett lovas önismereti tréningen, mely a Változás paradoxona elnevezést kapta. Amerre a szem ellát, lankák és dús fűvel benőtt domboldalak. Kora délelőtt van, a felhők tökéletesek. Meseszerűen fújták őket fehér habosra.

Mondják, a változás néha úgy történik meg, ha elengedjük az akarást és a vágyat, hogy megváltoztassuk magunkat vagy körülményeinket. Ha képesek vagyunk szembenézni azzal az állapottal, hogy egy helyben állunk, toporgunk, ha elfogadjuk aktuális helyzetünket, érzéseinket, akár azt is, hogy megrekedtünk, ha szembe merünk nézni valódi önmagunkkal. Számos írás született már erről és én minduntalan azt éreztem, hurrá optimistává akarják tenni a világot, pusztán szavakkal. De vajon mi van a szavakon túl!? Mi van azután, hogy elhalkultunk? 

A Natív egy olyan módszerrel dolgozik, melynek segítségével közelebb juthatunk, ha nem is a szó szerinti válaszokhoz, de nagy tapasztalatokhoz mindenképpen. Kovalik Natasa nemzetközi lovastrénerként egy profi csapatot épített, nem pusztán maximalizmussal, hanem teljes mértékben szívvel-lélekkel. Gyerekkora óta kötődött a lovakhoz, de először sminkesként tevékenykedett, és csak később döntött úgy, hogy ezen az úton indul el és trénernek képzi magát. Natasa a EAHAE (European Association of Horse Assisted Education) nemzetközi szervezetnél szerezte képesítését és csapatával azóta is folyamatosan tanul és finomítja módszerét. Fontos leszögezni, hogy a Natív nem terápiát nyújt, hanem élményt, amelynek nyilvánvalóan vannak hatásai, akár terápiás jelleggel is, hiszen állatokkal, pláne lovakkal dolgozni, együttműködni mindig kivételes lehetőség. Programjaik változatosak, többféle témát ölelnek fel az önismerettel kapcsolatosan. Egyéni foglalkozást és csoportos, egész vagy félnapos tréninget is választhatunk, ha kedvünk támad kipróbálni ezt a lovas élményt.

A módszerben az a jó, hogy nem akar kielemezni, szétszedni. Tükröt tart, melyben magunkat látjuk meg mindenféle sallang és álca nélkül, ami őszintébb mindennél, hiszen egy ló szemében, reakcióiban felismerni saját magunkat, korlátainkat és aztán a változás lehetőségét, csodálatos dolog. Mert valljuk be, mi emberek hazudunk, szépelgünk, ki-ki a motivációjától függő mértékben, de megtesszük. Senki sem kivétel. Egy lónak viszont ez nem érdeke, ő csak reagál és figyel ránk, érzi pulzusunk, még a légzésünk változását is. Ha úgy van, 20 percig kifeszíti az időt és minden idegszálával figyel, így talán a legfontosabb dolog és a foglalkozás legnagyobb ereje, hogy mindig a pillanatban tart, legyen az kétségbeejtő, fájdalmas vagy szabad, örömteli. Általa úgy éljük meg ezeket az érzéseket, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen ott van velünk egy méreteit tekintve is lenyűgöző állat, általa biztonságban vagyunk kint is, bent is. A lovak nagyon érzékenyek a külvilágra, a kapcsolódásra, így ennek a tükörnek elhisszük a sikert, elhisszük és érezzük pozitív visszajelzését, megéljük azt, nem kételkedünk igazmondásában. Végül pedig a pozitív változás minden esetben kikerülhetetlenül bekövetkezik.Natasa és Zsófi (László Zsófia pszichológus) munkájához és szakmai hozzáértéséhez nem fér kétség, figyelnek és éberek a csoport dinamikájára. A feladatok kapcsán képesek változtatni és arra vinni azokat, amit az adott helyzet megkíván és ami leginkább szolgálja az egyént is. A nap folyamán egyetlen egyszer sem ülünk fel a lovakra, nem a technikai tudás számít itt, hanem olyan feladatokat kapunk, amik nagyon egyszerűnek tűnnek, a kivitelezésük sokszor mégis nem várt akadályba ütköztet. Mert mit tesz az ember, ha a ló csak nem akarja megemelni a lábát vagy egyszerűen nem akar elindulni!?

Natasa rendkívül figyelmes az állatokkal, minden mozdulatából érződik irántuk való mély tisztelete és odaadása. Hihetetlenül sokat tud működésükről, a ménesben való létükről, szerepeikről, ösztöneikről, egyszerűen az életükről. Jelzéseiket ismeri és tolmácsolni tudja őket nekünk, résztvevőknek is. Zsófi tökéletes egyensúly-érzékkel irányít minket, így senki sem érezheti magát egy boncolgató, borda alá furakodó mélyinterjús terápián, pedig ez egy nagyon vékony mezsgye.

Mi résztvevők figyelünk egymásra, hallgatunk és tiszteletben tartunk. A csoportos foglalkozás során fontos, hogy ne kritizáljunk és analizáljuk egymást. Visszacsatolást adni viszont nem csak ér, hanem kötelező is:  Zsófiék bevonnak minket egymás feladataiba, akár csak megfigyelőként is. A napnak pedig akkor van a legtöbb hozadéka, ha az ismeretlen érzések és tapasztalások közegébe bele tudjuk engedni saját magunkat őszintén és nem gondolkodunk, csak úgy önfeledten vagyunk. Nekünk és a lovaknak is ez a legjobb.

Hogy én mit hozok magammal a nap után? Álmodom. Lovakkal álmodom, álmaimban a bal vállamat lassan hozzáérintem Sári meleg oldalához, összeér a testünk, érzem bent lélegzését, minden rezdülésünkkel egyek vagyunk, Sári pedig felemeli a lábát nekem, tartja helyettem is, nem kell erőlködnöm… tapasztalatból éreztem meg a változást, ami egy olyan erőforrásommá válik, amihez bármikor visszatérhetek, még leginkább kimozdult állapotaimban is, hiszen ez mind belőlem jön és bennem létezik.

És Te mondd, álmodsz-e róluk!? Álmodnod kellene!

Szeretném megköszönni Sárinak és Pirinek is (foglalkozáson résztvevő lovak) a napot! Mindannyian csodálatosak voltunk!

További információ:

Natív Method

web: www.nativmethod.com

Facebook oldal

Instagram: @nativmethod

Szöveg:

Képek: @annecolor

Lélektől lélekig

Fragile - a testem nem közkincs

Légy bátor, de ne légy túl vakmerő! - Testodüsszeia

Ízek, érzések, Indonézia

Kövessetek minket Bloglovin'-on is, hogy ne maradjatok le egyetlen blogbejegyzésről sem! 

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: @COLORCAM_M és @COLORCAM_WS

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!