Akárhányszor előkerül a családon belüli erőszak témaköre, mindig elkezdek gondolkozni azon, vajon velem bánhatna-e úgy férfi, vajon képes lennék-e szó nélkül tűrni, hogy egy addig szeretett ember kezet emeljen rám? Vissza tudnék-e vágni, vagy lenne-e annyi lélekjelenlétem, hogy az első után szépen csendben eltűnnék - akár gyerekestül? Az ember bátor a képzeletben, de nem mindig bátor az életben, és ha ilyet hallok, valóban #nekemisfaj, akár testi, akár lelki erőszakról legyen szó, akár a kettő gyilkos elegyéről...  

Az egyik dolog, ami mindenkinek szembeötlik ha egy bántalmazott asszony vagy gyermek sorsáról esik szó, hogy vajon miért hagyta akár éveken keresztül, hogy az első ütés napi rutinná váljon? Legtöbben magabiztosan legyintünk, hogy velünk sosem történhetne meg hasonló; pedig rengeteg szerelem jár megalkuvással és egy rémisztő fajta megalkuvás az is, ha az illető elhiszi, amit az általa szeretett egyén sulykol belé. A férfi miért teszi?  A nő miért teszi? És mi a feladata annak, aki végignézi? 

A bántalmazó személyisége

Amikor a szakemberek a legvéresebb sorozatgyilkosok profiljain dolgoztak, sokszor arra a megállapításra jutottak, hogy az ölés kényszere egy veleszületett tulajdonság, több esetben családi háttértől függetlenül. Elképzelhetőnek tartom, hogy az erőszak is hasonló. Nagyon sokan élnek meg valós drámákat gyermekkorukban, és megértő, segítő ember lesz belőlük. Ezalatt mások agresszorokká válnak, akik akár évekig lesnek a gyengébb áldozatra. Ebbe a kategóriába sorolnám a mindennap verekedőket és a finom, lassú lelki terrort alkalmazó alakokat. Számukra a fizikai és/vagy mentális bántalmazás egy kifejező eszköz, ami nélkül nem tudnak elégedetten élni. Közülük páran képtelenek a bűntudatra, ezért előfordulhat az is, hasonlóan a legbrutálisabb mészárosokhoz, hogy a külvilág számára egyszerű, normális alakoknak tűnnek.

A bántalmazott személyisége

Ő az a bűnbak, aki teljes mellszélességgel vállalja, hogy valóban bűnös. Egy olyan koncepciós per áldozata, amire nem készült fel és soha nem volt esélye megfordítani. "Jobb" esetben csak "apró" önértékelési gondokkal küzd és azt hiszi, nem elég vonzó nő ahhoz, hogy más szemet vessen rá. Rosszabb esetben valóban úgy gondolja, hogy vezekelnie kell, akár egy korábban elkövetett kis hibáért. Akárhonnan nézzük, a bántalmazott vagy egy befolyásolható valaki, vagy van egy olyan gyenge pontja, ami miatt egy bizonyos ember, egy bizonyos szituáció teljesen az irányítása alá tudja vonni és rettegésben tartani. 

Mi a nem? 

A nem az nem, és normál esetben szükség se lenne arra, hogy tovább ragozzuk. Egy nőnek és egy férfinek is egyformán joga van nemet mondani arra, amit testileg vagy lelkileg elutasít. Egy mosoly korántsem felhívás a keringőre, pláne a nemi erőszakra, és a fizikai gyengeség se lehet ok arra, hogy mindent az adott emberen töltsünk le. A "nem" valójában a saját öntudatunk egyik kifejező eszköze és a határok kijelöléséé. Míg sokunk számára elképzelhetetlen, hogy ez utóbbi nélkül éljünk, mások számára egy megmászhatatlan hegynek tűnik, annak ellenére, hogy legbelül tudják: a szikla meghódítása a saját, jól megérdemelt életük első fontos lépése. 

A társadalom 

Elcsépelt, de a társadalom számunkra egy tükör. Ebbe a tükörbe nézve kell megállapítanunk, vajon épp jól állunk, vagy nem állunk jól. Ha pedig nem akarunk belenézni, elfordítjuk, összetörjük, kidobjuk. A bizonyos csoportokban még mindig meglévő alárendelt női szerep, vagy a legyőzött, szánni való helyzete, mind olyan dolgok, amiknek a következményeitől tartunk. Rettegünk nem megfelelni azoknak a normáknak, amik között felnőttünk, és rettegünk bevallani, hogy gyengék vagyunk, vagy rettegünk attól, hogy bután olyan valakit szeretünk, aki valójában egy szörnyű alak. Pedig senki se mondta, hogy a normákat jól fogalmazták meg vagy ráhúzhatók a XXI. századra és senki se olyan ügyes, hogy sosem hibázik. Azért vagyunk együtt, hogy megosszuk a gondokat és a teendőket... 

Ki az erősebb?

Aki bevallja. Az agresszor egy kicsinyes lény, aki csak a másik gyengeségéből tud táplálkozni. Valójában a másik egyén gyenge pontja feletti fölényen kívül semmi ereje sincsen, ezért szorul rá annak forrásaira - vagyis neki van szüksége a bántalmazottra, és nem fordítva. Az lesz a győztes, aki kilép, ami szintén nehéz, de sosem olyan nehéz, mint szétszedetni magad valakivel. Aki képes a beismerésre, az képes elindulni egy új úton, amin ő, mint kiforrott személyiség halad végig, ahol el tudja dönteni, számára mi a jó és helyes, képes értékelni saját magát, miközben folyamatosan építkezik. A bántalmazó ezek után csak a következő gyenge alak keresésére lesz alkalmas, ami önmagában is szánalmas. 

A megoldás

Korábban létezett egy alapítvány, ahol a bántalmazott nőknek gyermekeikkel egy évig szállást biztosítottak. A lelki feldolgozásban szakemberek segítettek, míg fontos volt az is, hogy a maximum idő alatt az illető új munkahelyet, lakhatást találjon magának, és felkészülten léphessen egy másik életbe. Bár ők már nem működnek, elindult egy olyan kezdeményezés az Ökumenikus Segélyszervezet munkáján keresztül, ahol hasonlóan segítőkész munkatársakra akadhatunk. A lényeg, hogy nem arra van szüksége egy ilyen nőnek vagy gyereknek, hogy a végtelenségig nyalogassák a sebeit, hanem arra, hogy megmutassák neki, merre van az út, amire rá kell lépnie. Biztos, hogy nagyon embert próbáló feladat, de ha belegondolunk, hogy a háborúk után pár évvel városok épültek újjá, talán nem is olyan lehetetlen vállalkozás... 

Legutóbb az ACG ügynökség kampányában került reflektorfény a családon belüli erőszakra, melynek során sérüléseket ábrázoló TATZ sminktetoválások megvásárlásával segíthetjük az Ökumenikus Segélyszervezet munkáját. A csomag teljes árával a segélyszervezet bántalmazott családokat befogadó menedékházát támogatod. A #nekemisfaj nevű akció nagyon ügyes módon hívja fel a figyelmet egy mindennapos problémára és arra, hogy figyeljünk a barátainkra, barátnőinkre, mindemellett nézzünk a cselekedeteik mögé. Karoljuk fel és segítsük őket, akkor is, ha néha drasztikusnak kell lennünk velük... 

Web: www.nekemisfaj.hu és tatz.hu vagy Facebook

Pozsgai Brigitte