Szüleim gyerekkorukban állítólag valahova a 2010-es évek közepére tették a repülő kocsik megjelenését és a szimpatikusabb bolygók kolonizálását, de óriásit tévedtek. Okostelefonra és elektromos autóra nem számítottak. Pláne nem szárnyak nélkül.

Emlékeztek még a Sony Ericcson T68-ra?

Vagyis Európa első színes kijelzős mobiljára? Elképesztő menőség volt birtokolni egy ilyen készüléket. Nem véletlenül. A technológia csodájának éltük meg a maga 256 színével és a hozzá csatlakoztatható kamerával készült élvezhetetlen képekkel együtt. Már akkor látszódott az irány, de azt nem sejtettük, hogy jó pár évre rá a zsebtelefonokat felváltják az óriás kijelzős, mindent tudó okostelók. A T68 kétségtelenül elindított valamit, ha mást nem, meghozta a kedvet a fotózáshoz. A BMW i3 pont ilyen, ezért a párhuzam nagyon is aktuális. A technológia még korántsem kiforrott, viszont egyértelműen látszik, hogy 10 év múlva már sokan nem csak a telefonjukat rakják majd töltőre.

Borzasztó nehéz mit kezdeni az i3-al. Ott állsz előtte, bámulod és fokozatosan kezdesz hozzászokni. Valami van ebben a nyújtózkodó rozmár formában, ami magával ragad. Rengeteg véleménnyel találkoztunk, az emberek megnézték, megálltak, fotózták, kérdezgettek. És mi is visszakérdeztünk. Volt aki csajosnak látta, volt aki gnómnak és olyan is aki kifejezetten imádta. Egyben nagyjából mind egyetértettek: hogy futurisztikus, koncepció-autós, valahogy úgy, mint annak idején a Honda Civic. 

A fekete-fehér-kék színkombináció szépen működik, úgy, hogy még nem zavaró, nem sok a szemnek. A BMW-s motívumok maradtak, elölről összetéveszthetetlen az ügyesen ott hagyott stílusjegyeknek köszönhetően. 

Oldalról a vége fele kicsit Land Rover Evoques. A 19-es felnik brutálisak, a rájuk húzott defekttűrő virsli gumik pedig megmosolyogtatóak. 

Beülsz, megőrülsz.

Régen éreztem ilyen otthonosan magam autóban. Mondtam is Kupinak, hogy konkrétan főzni támadna kedvem az i3-ban, de minimum egy jó gyulait vágjunk már fel a svéd faszobrászok által készített "björkudden" furnérfelületen. Az anyaghasználat bámulatos, annyira mai, annyira minimál, hogy már prémium. Jó benne ülni na, ráadásul rettentően zöldnek is érezzük magunkat. Szerelem. Az utolsó napokban már nem a kutyát simogattam, hanem a természetesnek ható bőr (-szerű) üléseket.

Két kijelzőt, vagyis bocsánat, infopanelt kapunk. Az előttünk lévő tájékoztat a sebességünkről, az aktuális töltöttségi állapotról, illetve hogy a motor hány kilométerre elegendő energiát tud visszatölteni szükség esetén. A kormányról fontoskodhatunk, válthatunk rádiót vagy zene számot is, csak a szokásos. A másik LCD volt, akinek kicsit fröccsöntött hatást keltett, az én ingerküszöbömet abszolút nem zavarta, annak meg külön örültem, hogy nem lett nyakonöntve zongoralakkal. 

Az iDrivenak is kellett idő, hogy kellően kiforrjon, de végre tökjól működik, csukott szemmel is kényelmesen használható. A szokásos navin és a multimédiás szolgáltatásokon kívül találtunk érdekességeket. Ott van például a Range Extenderre keresztelt menüpont, ami egy akkora sugarú kört rajzol a virtuális kocsink köré a térképen, amekkora távot még az adott töltöttséggel meg tudunk tenni. Alapvetően városi autóról beszélünk, viszont a nálunk járt REX változatba egy 650 köbcentis robogómotor is került, ami képes megduplázni a hatótávot, lévén, hogy visszatölti az akksikat (9 literes tankja van). 

Hátul van hely, bár a bejutás nem éppen egyszerű. A szekrényajtós, oszlop nélküli megoldás egyszerre áldás és átok. Egyrészt baromi jól néz ki, másrészt viszont nem könnyű kikászálódni az autóból az elöl ülők segítsége nélkül. Klausztrofóbiásoknak meg kifejezetten rémálom, főleg, hogy a hátsó ablakok is bunkerszerűen rögzítve vannak, nem nyithatóak.

A csomagtartóban két statívval, két nagyobb fotós táskával kényelmesen elfértünk. De körülbelül ennyi. Nagybevásárlásnál érdemes otthon hagyni a kölyköket, mert az ülések lebólíntásával nyerhetünk még helyet. Ja igen, és hátul vannak elrejtve az akksik is.

Szív, sűvít, gyújt, kipufog...nem

Nem valószínű, hogy ekkora siker aratott volna a Mad Max, ha Mel Gibson a Ford Falcon XB GT Coupe helyett egy villanyautóval vette volna üldözőbe a rossz fiúkat. Bár az i3 jámbor, kedves jószágnak tűnik, nagyot tud rúgni. Dinamikus, már-már sportautós gyorsulást hoz 50-ig, 100-on pedig 7,2 alatt fent van, részben annak köszönhetően, hogy a karosszéria szénszálból és műanyagból lett összerakva. Sokakat leptem meg így. A legtöbben nem is értették. De hát ez egy villanyautó, nem? De, és nagyon megy, csak valahogy az érzés furcsa. Egyszerűen csak rálépsz a gázra és mész. Nincs feedback, nincs motorzaj, nincs semmi. Csak csend, mint egy alpesi legelőn. 

Leginkább Comfort üzemmódban használtam a BMW-t, de csökkenthetjük a "fogyasztást" Eco Pro, vagy Eco Pro+-ba való átkapcsolással. Utóbbinál kikapcsol a klíma, a maximális sebességet pedig 90 km/h-ra korlátozza az i3.

Tulajdonképpen eltűntek a különböző kezelőszervek, nincs kézifék, nincs váltó. Pontosabban a klasszikus értelemben vett váltó tűnt el. Átkerült a kormány mellé és kapott egy este különösen mutatós led csíkot is, ami teljesen körbeöleli. A gáz pedál egyébként baromi érdekes. Gyakorlott "automatásoknak" is okozott meglepetéseket az i3. A féket konkrétan csak vészfékezésre kell használni, mivel a gázpedál felengedésével a kocsi magától elkezd lassulni, ráadásul elég aggresszívan. A visszatáplálás működik, a féklámpa magától kigyullad, konkrétan egypedálon kell csak egyensúlyozni.

Nagyon lehet élvezkedni az i3-al, de hamar elszáll az a 130 km, amit megtehetünk (REX-nél +100km). Ilyenkor kezdjük el keresni a legközelebbi töltőállomást az erre hivatott applikáción vagy az autó menüjében. A program megmutatja, hogy foglalt -e az állomás, vagy szabad, de mi is "stipistopizhatjuk", persze ez sosem garancia. Főleg, hogy az első próbálkozásnál mind a két helyen álltak, az egyiken egy Audi A6-os. Nem tudtuk, hogy a német autógyártó ennyire korán belekezdett az elektromos autók fejlesztésébe...

Végül sikerült leparkolnunk, viszont az elektromos tank nyitását nem tudtuk egyből kivitelezni. Kerestük a gombot a kormány alatt, mellett, de csak a benzintank nyitóját láttuk. Aztán Kupi rányomott a fedélre, az kinyílt és mind a ketten tök hülyének éreztük magunkat. Mert hogy áramot senki nem akar lopni.

Töltőkábelt elölről kikaptuk, egyik végét az állomás erre kialakított foglalatába, másikat pedig az autóhoz csatlakoztattuk. Telefon elő, applikáció megnyit, a töltőn szereplő szám bepötyögése után pedig egy nyomás a Charge-ra és kész is. Vagyis kész, pontosabban feltöltött csak 3-4 óra múlva lesz. Gyorstöltő egyelőre csak 3 van az országban, ott elég 30 perc.

Kellemes volt a BMW i3-al eltöltött néhány nap. A rövid idő alatt sokat formálódott a véleményem róla és a végén kifejezetten összebarátkoztunk. Csendes kezesbárányként tette a dolgát, mindenki megnézte, mégsem volt hivalkodó. Merész dolog lenne azt mondani, hogy az elektromos autózás non-plusz ultrája az i széria, hiszen a Tesla természetesen ott van és megkerülhetetlen. A BMW viszont két autót ajánl, igény szerint. Az i3 egy igazi városi ragadozó, extravagáns külsővel, letisztult előremutató belső kialakítással, kitűnő gyorsulással. Ráadásul az sem elhanyagolható, hogy áramot fogyaszt. 

A teszt autó ára: 16.000.000 Ft

A teszt autót köszönjük a Wallis Motor Duna Kft.-nek.

Külön köszönjük Csiszár Andrásnak, Kasznár Milánnak és Ungár Dánielnek a segítséget!

Írta: Farkas Márton

Fotók: Farkas Márton 

Az oldalon megjelenő saját szöveg és valamennyi kép/videó kizárólag a COLORCAM előzetes engedélyével használhatóak fel.

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!