Emlékszik még valaki azokra az időkre, amikor csak egy darab vonalas telefonunk volt? Azon az egy darab telefonon pedig vagy jött péntek este hívás vagy nem. Az egy darab rögzítőn vagy várt üzenet vagy nem. Retro. Visszasírom azokat az időket.

Ezzel szemben most mi a helyzet? Kénytelen vagyok átverekedni magam a tengernyi közösségi oldalon, e-mail fiókon, mobilon, hogy megtudjam, kaptam-e levelet, értesítést, üzenetet, megjegyzést, bármit. Chat, imessage, sms, mms, e-mail, tweet, retweet, pin. Mobilunkkal ébredünk, mobilunkkal fekszünk le. Wi-fi nélkül félünk, nehogy lemaradjunk valami fontos fejleményről. Képesek vagyunk hamvainkból feltámadni egy fárasztó nap után, ha valami izgalmasra bukkanunk. Neten ismerkedünk és neten is szakítunk. Szerencsés esetben a kettő között néha személyesen is találkozunk. Reggeli, ebéd, vacsi, nasi. Most eszel vagy fotózol? Közönség nélkül a kaja sem esik jól. Eddig úgy tudtam, hogy a másik megismeréséhez beszélgetés szükséges. Ma már elég, ha látod a reakcióit lassú internet közben. Viccet félretéve: ki vagyunk szolgáltatva ezeknek az eszközöknek. Nagyon elcsúsztak a hangsúlyok. Kifelé élünk, visszajelzésekért létezünk. 

Textationship. Ez a neve azoknak a laza viszonyoknak, amik abszolúte csak szöveges üzeneteken alapulnak, nem lépnek át a fizikai érintkezés szintjére. Azoknak való, akik kötetlen, könnyed kapcsolatot szeretnének, ha lehet ezt kapcsolatnak nevezni. Prêt-à-porter kommunikáció, amelyben kiélhetjük a szemtelen flört és izgalom iránti igényünket. Csábító? Lehet. Az általános tapasztalat azonban azt mutatja, hogy egy ilyen látszólagos kontaktus sajnos nem elég összetett. Hiányos és gyenge kezdet egy meghitt viszony kialakulásához. Pláne, ha élőben már nincs bátorságunk a tettek mezejére lépni.

Adott két ember. Egyszer találkoznak (vagy egyszer sem), számot cserélnek, és kezdetét veszi az adok-kapok folyamatos üzengetés. A beszélgetés gyakran csak egy bizonyos síkon folyik. Lehet erotikus, romantikus, kollegiális, baráti - mindegyik változat megakadályozza, hogy kitágítsuk az érintkezés határait és áthelyezzük egy valóságosabb szintre, ahol a fizikai közelség és a kémia segítségével tisztázhatjuk, megélhetjük érzéseinket és szükségleteinket. Érdemes lemondani a személyes élményekről üres frázisokért és ígéretekért? A virtuális találkozók először ösztönzően hatnak, feltöltenek adrenalinnal. Izgatottan várjuk, hogy a másik jelentkezzen vagy válaszoljon. Ez is egy drog. Egy rövidéletű szappanbuborék. Könnyen kipukkan és nem marad utána más csak lehulló vízcseppek, mert veszteség mindig van.

A probléma akkor jön, amikor kiderül, hogy a másiknak nem érdeke  reális szintre emelni a párbeszédet. Főleg a nők vannak kitéve ennek a veszélynek. Annyira belegabalyodtak a virtuális játszmába, hogy nem látják a kiutat és elhiszik magukról, hogy ennél több már nem is jár nekik. Félrevezetik és belepörgetik magukat valótlan helyzetekbe. Hidegzuhanyként éri őket a valóság, amikor rádöbbennek, hogy egy kitalált képpel van kapcsolatuk. Idealizálják a beszélgetőpartnert, akinek vágyai kielégülnek az írott szövegben.

Akkor mégis miért tartanánk fenn ilyen viszonyokat? Ennek számos oka lehet. Az egyik a távolság, amely tökéletes alibit szolgáltat azoknak, akik nem szeretnének elköteleződni. Egy másik lehetőség, hogy eleve stabil párkapcsolatban vannak és az online térben élik ki rejtett vágyaikat, amiket offline nem kapnak meg: dominánsak lehetnek az alternatív kapcsolatban vagy önigazolást nyerhetnek a csábítás játékán keresztül. Esetleg csak túl kényelmesek ahhoz, hogy kizökkentsék magukat a megszokott egyensúlyukból. Végülis praktikus: chat bekapcs, chat kikapcs, hangulattól függően. Amikor a reláció totál lapossá válik: beszélgetés törlése. Lépni kéne, inkább lelép. Volt viszony, nincs viszony. Egyszerűen hangzik mi? Kiábrándító. Nagy kamu, az érzelmi önáltatás tökéletes eszköze.

Amennyiben a kapcsolat megáll a kattintgatásoknál, nem sok jövője van. Természetesen a távolság adhat némi biztonságérzetet, ami mindkét félnek megfelel. Előfordulhat, hogy a virtuális szerető különleges és tartós társsá válik, akivel megoszthatjuk érzéseinket. A legvalószínűbb viszont az, hogy egyikük több energiát fektet a viszony ápolásába és viszonzást vár cserébe. Hiába. Csalódás, fusztráció, elutasítás, végül fájdalmas lezárás.

Merre tovább? Káoszból kozmosz. Az online ismerkedők tábora az előző évtized kezdetétől folyamatosan bővült. Remélhetőleg ez a népszerűség nemsokára tetőzik, majd mérséklődik egy tudatos, arany középút felé a valós és valóságszerű élettér között.

"Ebben az életben egyetlen élőlény van, akinek ismerem az élményeit, és az én vagyok. Senki más élményét, se emberét, se állatét, se növényét soha nem fogom igazán tudni. A másik megmondhatja nekem, mesélhet nekem arról, hogy neki mi az élménye, de az csak mese. Csak szavak, nem pedig élmények. Ezt tisztán lehet látni.” *Ezek után, ha magadra ismertél, kérlek húzd ki az orrod a (másik alfeléből) netfelhőből, vedd komolyan saját igényeidet és nézz szét a valós életben. Mindig létezik valaki, akinek a gondolatai körölütted forognak. Nem veszed észre, pedig kiszúrja a szemed. 

Textationship - amikor valaki üzenetekkel bombáz, de semmilyen erőfeszítést nem tesz annak érdekében, hogy élőben is láthasson. 

Kovács Ágnes 

Forrás:

Feldmár András: Most vagy soha

Képek: babycakes romero

Ha teteszett, olvasd el ezt is:

Ellenképek vonzásásban

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!