A testem nem közkincs - Fragile

Megjelent: 2017.02.15. 23:09
Írta: fanni.bercesi

pexels-photo-112324.jpg

Nádasdy Ádám: Soványnak kéne lenni

részlet

 

Könnyű annak, aki csontos, sovány,

az látja a saját érzelmeit,

ahogy futkosnak benne, mint svájci

kirakatban a modellvonatok.

Vékonyak, gyorsak, jól követhetők.

A sorompócska mindig lecsapódik,

mikor arra robog a gyűlölet,

nem tompítja a csattanást a zsír.


Ne kritizáljuk más emberek külsejét, még jó szándékból se!

Volt, hogy megírtam ezt már, azt hiszem tompábban és jóval finomabban. Közben meg vannak dolgok az életben, amit igenis nevén kell nevezni, különben egyrészről sosem fog változás történni, másrészről viszont van, amit lehet kerülgetni, de aztán újra és újra jön. Az üzenetem pedig nagyon fontos, nemcsak a hasonlóan törékeny nőknek, lányoknak, férfiaknak, mint amilyen én vagyok, hanem akik bármilyen formában eltérnek a normáltól, átlagtól (hozzátenném, már ettől kiráz a hideg, mert mi is valójában az átlag?). Nem beszélhetek az ő nevükben, de a sajátoméban igen és fogok is, azért is, mert 35 évig csöndben voltam és minden egyes megjegyzést mosollyal próbáltam elintézni, vagy csak 'essünk túl rajta' és elhadartam a történetemet és a komplett családfát, vagy bizonygattam a negatív leletemet, hogy végre mindenki nyugodjon le.

„Hogy maga milyen sovány!?!?”

Azt gondolom, nagyon nagy gond van, leginkább a fejekben. Miért gondolják azt emberek, hogy attól, hogy valaki sovány, attól erről lehet beszélni és kell is. Miért vitatnám meg egy vadidegennel vagy egy alig ismerőssel a súlyomat? Miért érzi úgy bárki, hogy ehhez köze van, köze lehet? A saját testünkhöz kizárólagos jogunk van, másokét tiszteletben tartani pedig kötelességünk. Én mégis hányszor magyarázkodtam mosolyogva próbafülkékben a súlyom miatt, miután az eladó megjegyzést tett rá: „hogy maga mennyire sovány”.  A köztudatban úgy él, hogy ha a soványságot tesszük szóvá, az nyilván nem bántó, pedig de! Pont ugyanannyira nincs hozzá senkinek semmi köze és ugyanakkora tapintatlanság, mintha bármilyen más jól látható eltérés lenne rajtam és arra irányulna megjegyzés. Továbbá az okokat, ha esetleg vannak, nyilván nem egy vadidegennel vagy egy eladóval akarnánk megvitatni.

fullsizeoutput_55b.jpeg

De akkor kezdjük az elején. Amióta az eszemet tudom, ilyen vagyok. Gyerekkoromban arra neveltek, hogy fogadjam el magam és hogy a szépség sosem lehet egyforma, mert különbözünk. Nagyon nehezen épült ez be, mert a gyerekek igenis kegyetlenek, a kamaszok pedig különösen. Aztán persze felnősz és megtanulod tartani magad, megtanulod, hogy mi áll jól és mi az, amiből előnyt kovácsolhatsz, megtanulod elfogadni, hogy bármennyire szeretnél is belesimulni az átlagba és észrevétlen maradni, ez sosem fog sikerülni, megtanulod, hogyan emeld ki előnyös tulajdonságaidat és megtanulod, hogy mi a valódi érték. A megjegyzések és a jóakaró kérdések viszont csak nem múlnak. Van aki durván, van aki humorral kezeli. Azt hiszem én mindig inkább az voltam, aki a cukiságával próbált egy-egy ilyen helyzetet feloldani. Nem éreztem, hogy nevelnem kéne bárkit, csak egyszerűen túl akartam esni ezeken a beszélgetéseken, mert abban bíztam, ha egy emberrel ez megvolt, akkor elrendeztük és többé nem lesz téma. Nagyot tévedtem.

 „Fanni, Te fogytál!?”

Az őszinte válaszom pedig az, hogy nem tudom, nincs otthon mérlegem. Jó 15 éve, amikor annyira akartam illeszkedni, mindent megtettem azért, hogy másmilyen legyen a testem, mértem a súlyom és minden dekának örültem. Ám valódi, drasztikus változás nem állt be az állapotomban. Ma már nem mérem magam. Így bármelyik irányba való pár kg ingázást csupán a ruháimon érzek meg. Azok, akik évek óta ismernek, nyilván szembesülnek vele, hogy sosem voltam más alkat. Így alapvetően nem is értem a kérdést, és hiába tűnik úgy, mintha aggódásba lenne becsomagolva, akkor sem hinném, hogy egy liftben nekem erről beszélnem kéne, legalábbis úgy, mintha az időjárásról csevegnénk. Nem értem, miért szorítanak bele egy olyan helyzetbe, hogy velem valami baj van, mert az ember egy idő után ezt kezdi érezni, rutinból magyarázkodni és védekezni kezd, még akkor is, ha nagyjából rendben van magával. Továbbá, ha fogytam volna, akkor sem tartozik senkire, csak arra, akire akarom, hogy tartozzon.

„Jobb, mintha kövér lennél!”

Nem hiszem, hogy jobb és rosszabb helyzetet kellene felállítani, vagy magamat valamihez képest kellene mérni, definiálni. Tudom én, hogy „vigasznak” szánják, de nem az. Egy normális világban, egy idealizált világban hiszem, hogy nem beszélnénk erről, hogy az embereket olyannak fogadnánk el amilyenek és nemcsak néznénk, de látnánk is őket. Kopaszodni kezdtél? Sportolsz Te eleget? Semmi közöm hozzá és jó esetben nem a külsőd alapján ítéllek meg, hanem emberi tulajdonságaid miatt szeretlek vagy sem.

fullsizeoutput_55e.jpeg

„Bezzeg Te azt és annyit ehetsz, amennyit akarsz!”

Persze annyit, csak éppen van egy aprócska tévedés benne. Szeretem a testem, szeretem hogy „szolgál” engem és ezt úgy hálálom meg neki, hogy igyekszem nem szarral tömni tele, mert kölcsönösen függünk egymástól. Ha nap-nap után kólát innék és chipset ennék, nem tennék túl jót magamnak, lehet hogy pár kilóval több lennék (talán), de hogy a szervezetemet gallyra vágnám, az is biztos. Kösz, inkább nem!

„Csak irigykednek!”

Nem hinném, hogy kellene bármire is. Ebben a testben, amiben élek, sokáig nem értettem ezt, mint ahogy azt sem, miért akarna bárki is olyan lenni, mint én. Ma már elfogadtam a saját karakteremet és látom a saját egyedi szépségemet. De továbbra sem hiszem, hogy mások esetleges irigysége ebben bármilyen szerepet is betöltene, csupán megideologizált vigasz lehet, annak is sovány.

Azt szeretném, ha minél több emberhez eljutna ez az üzenet. Azokhoz, akik kapják és azokhoz is, akik kimondják ezeket a mondatokat. A megítélés oka bármivel helyettesíthető, mert alapvetően nem a soványságon van a hangsúly. Azt szeretném, ha tudnánk változni és változtatni, ha nem ragadnánk bele évekre szerepekbe, ha tovább tudnánk gondolni egy-egy berögzült mondatot, ha kicsit átgondolnánk a kérdéseinket, ha végre felmérnénk, hogy mihez van valójában jogunk és meddig mehetünk el a jó szándék köntösébe bújva.

audrey-hepburn-funny-face-1956-01.jpg

Végezetül pedig egy történet. Évekkel ezelőtt valakinek feltettem az alábbi kérdést egy vizsgálat után: - Akkor lehet,  hogy emiatt vagyok ilyen sovány? A válaszára a mai napig emlékszem: Fanni, én nem látlak soványnak, igen, orvosi értelemben és talán a BMI Indexed alapján abba a kategóriába tartozol, de én nem látlak annak. Tudod ez olyan, mintha egy bálnára azt mondanánk, hogy kövér. Pedig ő csak egy bálna és a bálnák ilyenek. Vagy ha egy kígyótól megkérdeznénk, hogy miért ilyen hosszú?!

Baksa Anna barátnőmet idézve: „általánosságban a női test közkincs, mindenkinek van (rosszalló) véleménye, akárhogy is nézel ki. Ha vékony vagy, ha sovány, ha sportos, ha lágyabb, ha van gyereked, ha nincs, ha fested magad, ha nem, ha bármit csinálsz, úgy méregetnek az emberek, mintha bármi közük lenne az életedhez, a kinézetedhez, és mintha a legfőbb vágyad lenne pont a méricskélőnek tetszeni.”

 

alairas_fanni.png

 

Borítókép: pexels.vom

Audrey Hepburn-kép (alsó)

többi: Fanni :)

 

És ezt olvastad már?

Légy bátor, de ne légy túl vakmerő! - Testodüsszeia

Ízek, érzések, Indonézia

Ujjal kinyalt kaviár - avagy a túlreagált szingliség problémája

 

Kövessetek minket Bloglovin'-on is, hogy ne maradjatok le egyetlen blogbejegyzésről sem! 

  

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: @COLORCAM_M és @COLORCAM_WS

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!

A bejegyzés trackback címe:

https://colorcam.blog.hu/api/trackback/id/tr712264590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2017.02.16. 16:40:16

Gömbmegvalósítás

mottó:
Nem szikár az alakom,
Inkább gömb, de belakom…

Életcélom: sokat eszek,
Akkor nagyon kövér leszek,
S kajámnak, mit számba vödör
Tölt be, leszek szép zsír-gödör.

Kerek leszek, mint a Földgömb,
Egészséges színű zöld tömb,
Irigyelnek cérna-hölgyek,
S satnyán hajladozó tölgyek.

Fogyjak, mint a manökenek?
Inkább zsíros bucit kenek,
S csúszik hozzá sertéstoka,
Diétának sosincs oka!

Dombpocimon lesz sok redő,
Íly ember, ha kardba bedő',
Kardhegy sose ér el szívet,
Zsírtér görbít pengeívet.

Sör a hasam, cuppan karom,
Csak azért mert így akarom.
Vélem falnak szumó-s fiúk,
S új divatként, akik hiúk.

Utcán gurul gömbalakom,
Kör az ajtó, ahol lakom,
Mindebben örömöm lelem,
Aki magyar, hízzon velem!

illusztrálva:
fradyendre.blogspot.hu/2009/08/gombmegvalositas.html

bbwd 2017.02.16. 17:16:30

a kövérség igénytelen dolog...

Lángharcos 2017.02.16. 17:42:12

@bbwd: Betegnek lenni sem igényes dolog.

Butának lenni matekból sem igényes dolog.

Hamisan énekelni sem igényes dolog.

bbwd 2017.02.16. 17:54:49

aki beteg, az meggyógyul, ha tesz érte

aki matekból buta, nem lesz matematikus, aki hamisan énekel, nem lesz énekes

ezzel azt sugallod, hogy a kövérség adottság, és nem az egyes ember akaraterején múlik, hogy elhízik-e vagy sem, hanem rajta kívülálló okból történik meg vele

nagy butaság :D

Pierr Kardán 2017.02.16. 17:56:51

Szerintem pedig aki egy blogban közszemlére teszi (még ha képletesen) is bármilyét, akkor az onnantól közkincs. Közkincs a teste, közkincs az esze, közkincs a stílusa, stb.

Bocsánat, de egy bloggernek nincs magánszférája.

Testszik ismerni a szólást a kurtizánról és a sírásrívásról?

Brained 2017.02.16. 18:30:32

Egy olyan embert, aki elégedett a testével, annak számos létező hibájával együtt, azt nem inspirálja blog írására a testéről semmi.

Szóval valami nem stimmel! :) Ez a bejegyzés egy paradoxon. Ha valóban megbékültél volna a testeddel (amit nagyon helyesen tettél volna), akkor nem posztolnál róla semmit, pláne nem ilyen kioktató jelleggel. ;)

Béke!

fanni.bercesi 2017.02.16. 19:00:45

@Brained: Kedves Brained, a szöveg bő fél évvel ezelőtt íródott ki belőlem egy konkrét eset kapcsán. Azóta már nem vált belőlem ki ilyen erős érzelmeket a téma, tehát van igazság abban, amit írsz. Viszont azt gondolom, hogy ettől még fontos lehet az üzenet, ezért örülök a mostani megjelenésnek. Béke :)

Macskond 2017.02.16. 19:21:25

Nahát micsoda álszent picsogás.
Az ember már csak egy ilyen állatfaj. Akár tetszik neked akár nem véleménye lesz rólad, sőt ezt nem átallja a tudomásodra is hozni. Ez ellen aligha tehetsz bármi, max terrorizálod az ilyen "de mi köze hozzá" tipusú önérzeteskedéssel.
Egy alapvetően pozitiv (sőt akár irigykedő) "de sovány vagy" megjegyzésre felháborodni bornírtság.
Vagy örülj neki, vagy egyszerűen lépj túl rajta, nem ér ennél többet.

Ne tudom a becsatolt képekből melyik az ami valóban téged ábrázol. Amit én azokon látok az szerintem egy normálnak tekinthető vékony alkat.
Amúgy amolyan valóban irigyelni való, biztos vagyok benne hogy az ilyenért tenni is kell, nem magától van.
Ha máskor beszólnak és tényleg nagyon bosszant, válaszold azt hogy "te is lehetsz ilyen" és ... elárulod hogy mi a titkod. :-)

Szerencsére az emberek sokfélék, és minden zsákra akad folt is. Van akinek a Rubensibb vonalak jönnek be.

Mivel kilógsz (szerintem pozitiv értelemben..már ha bármelyik kép tényleg téged ábrázol...) az átlagból ezzel minden további tevékenység elkövetése nélkül is provokálod hogy az emberek véleményt mondjanak akár hangosan is.
Ha meg még blogot is írsz róla...akkor plánenem értem a csodálkozást, és hábprgást.

Persze hacsak nem szociologia szakos vagy és a vélemény provokációt gyakorlod éppen... :-)

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2017.02.16. 19:24:21

Nekem meg a vékony lányok tetszettek mindig is.

Anna King 2017.02.16. 21:42:20

Szerintem rajtad kivul senkit nem zavar hogy sovany vagy, ezert kar rinyalni. Az elado is inkabb irigysegbol mondta

Libidó 2017.02.16. 22:25:36

@Pierr Kardán: "bármiLYét" ??? Az igen....