MyTokió – vallomások a Japán fővárosról, 3. rész: Rózsaszín flitteres koporsóktól a nemtörődöm normcore-ig

Megjelent: 2016.03.03. 03:05
Írta: colorcam

Tokió az a város, amire nem lehet legyinteni. Egyik pillanatban még tök normálisnak érzed, ami van, aztán úgy csap arcon egy dekódolhatatlan élménnyel, hogy odafagysz az utcára. Ami baj, mert viszonylag nagy a tömeg, de tényleg. És megy. A japán fiatalok és a divat sajátos viszonya az egyik ilyen tényező. Kizárólagos. Vad és merész. Ugyanakkor tagadhatatlanul könnyed - legalábbis a mód, ahogy a legletaglózóbb darabokat is viselni tudják. Ez a zaboláltlan szerelmi viszony végtelenül izgalmas – számomra. Éppen ezért mélyebbre ástam – aka. olvastam, sokat – és az ebből merített tudást hintettem meg saját emlékeim csillámporával.

1085_1.jpg

Tokióban a divat közösségformáló erő. Hatalmában állt és áll a szubjektív preferenciák felülírása, mert ideákat képvisel. Amihez tartozni akarunk – vagy amihez nem akarunk tartozni. Igent és nemet mond, de sosem von vállat, hogy: nekem mindegy. A ‘normcore’ nemtörődömsége is egy tudatos választás eredménye. A divat bevon és elválaszt, és éppen ezért a legkevésbé sem magánügy. A ruha ugyanis nem (csak) te vagy. A ruha az, ami lenni akarsz.

Ez az érzés kerített hatalmába a kint töltött két hét alatt. 

A kortárs japán divat a második világháború utáni években ugyanolyan lelkesedéssel és szenvedéllyel szívta ki az életerőt a békés hétköznapokból, akárcsak az emberek. A szépség és megújulás iránti vágy nagyítóként összpontosult a nyugati divatban rejlő egzotikus lehetőségekre, pillanatok alatt lángra gyújtva a japán divatdiktátorok - és az utca emberének elméjét is. Mivel az amerikai katonák közel hat és fél évig állomásoztak a tokiói Harajuku körzetben a világháború után, a nyugati kultúra lassan, de biztosan szivárgott át a japán mindennapokba: és mint a hullám a kavicsot, úgy formálta át Harajukut a divat fellegvárává.

Az 1950-es évekre már kikristályosodott, hogy Japán a divat szerepét is máshogy észleli, mint a nyugati országok. Már akkor kialakultak az úgy nevezett törzsek, azaz a "zokuk", és társadalomformáló erejük egyre nyilvánvalóbbá vált. Ezek a törzsek élesen határvonalat húztak azon friss és deviáns szubkultúrák között, amelyek gomba módra emelkedtek ki a divatvilág termékeny földjéből. És lassan szükségessé vált, hogy nevükön nevezzék őket. A Nap törzsének hedonista fiataljai minden szabad percüket a napon sütkérezve töltötték a tengerparton. Az első motoros gang, a Mennydörgés pedig kék farmeres és bőrdzsekis szabadszellemű fiatalok csoportjából állt, akik James Dean és Marlon Brando nyomán a korlátlan szabadságot képviselték: nem kevés aggodalmat keltve a rendezett mindennapok kiszámíthatóságában.

a07491_f0c39f73f0304554a46266c3b866a04a_jpg_srz_890_629_85_22_0_50_1_20_0_00_jpg_srz.jpg

A japán utcai „fashion” megosztó megújulása olyan erők és igények felszínre törésének eredménye volt, amelyek teljesen más szándékkal nyúltak a divat öröknek hitt természetéhez és üzenetéhez. Ezen erők kezében a divat művészetté változott, sőt - levetkőzhetetlen személyiségjeggyé. Egy új percepció épült be a rendszerbe, ami elutasította az attitüdöt, hogy a divat (mindössze) a szépérzék kiszolgálója. A divat teremt és nem csak lekövet.

A 90-es évek gazdasági válságát követően ugyanakkor megroppant az újradefiniálás markáns folyamata. Az elbátortalanodott fantázia egy ideig inkább csak tapogatózásra volt elég. Míg végül a valahova tartozás igényének ereje új vonalakat rajzolt a fővárosi divat labirintusába. Nevet kapott a Kogal stílus, ami a diáklányos egyenruhák mindennapi használatát emelte be a mindennapokba. Miniszoknya, hosszú térdzokni, platform cipő és egyéb cuki kislányos kiegészítők, mint például a plüssállatok. A stílus átformálói és mai képviselői többnyire a Shibuya körzetben élnek.

kogal_yona_02_by_cabusi_photography-d3ism75_1.jpg

A Kogalból számtalan meghökkentő irányzat nőtte ki magát, amelyek azonban a 2000-es évek elejére nagyjából lecsengtek. Ilyen volt például a Ganguro stílus, azaz a "Fekete arcúak". Nekik minden út a szoláriumban kezdődött. A szájukat és a szemük környékét fehérre festették, a hajukat pedig platinaszőkére. Így leginkább emberszabású pandákra hasonlítottak. Na és? Számukra ezt jelentette a szépség, és az ehhez való jog mindenkit megilletett – megillet.

image5.jpeg

A leghíresebb kortárs japán lánycsoport a Loliták törzse. Sok helyen azt olvasom, ez is már a múlté. Ha igen, akkor időutaztam. Nekem volt szerencsém e fodros puffancsokhoz, nem is egyszer, nem is kétszer. Ennek a stílusnak is számos irányzata van, kezdve a hagyományos lolitáktól a cukikon át a gótokig. Egy klasszikus Lolita leginkább úgy néz ki, mint Alíz, akit kizártak saját meséjéből. Halványrózsaszín vagy babakék ruhácska, nagy szoknya, fehér kötényke. A "Sweet Lolita" az abszolút túlzások istennője. Rokokó stílusú pasztel színű rucikban pompázik, szív alakú táskával, valamint tündéri fordrokkal és csipkékkel. A Loliták szenvedélyesen kötődnek a gyerekkorhoz, és nem akarnak felnőni - épp ezért merülnek el ebben a gyermeteg és puha divatvilágban. A gót Loliták persze egészen más vizuális élményt nyújtanak: többnyire feketében járnak, és nem ritka a koporsó alakú kiegészítő sem.

img_5469_1.jpg

Nem azt állítom, hogy ha Tokióba látogatsz, akkor választanod kell, hogy egy Sailor Moon lánytól vagy Pikachutól kérsz útbaigazítást. Persze előfordulhat. A város amúgy sokszor normális, és alkalmaként kifejezetten szolid. Ha mondjuk Ginzában baktatsz, ahol többnyire üzletemberek andalognak, nagy eséllyel szinte fakónak tűnik majd a világ a sok fekete-fehértől. A “normcore” divat ráadásul a maga egyszerűségével és nemtörődömségével szignifikáns szeletet hasított ki magának a fiatalok divatvilágában is. Ugyanakkor vannak azok az utcák, azok a negyedek, ahol még most is töményen csordul az utcára a vakító neon, a rózsaszín parókával, a csillogó cipőkkel és habcsókszerű kiegészítőkkel együtt. És ami az egészben a legpazarabb, hogy mindkettőre ugyanolyan magától értetődően reagálnak az ottaniak. EZ az, ami megragadott engem.

85751eba9cf23141999f6a127a63d3cd_1.jpg

Japánban a "cukiság" kultúrája, a "kawaii" véresen komoly és éppen ezért meghatározó tényező – még most is. A lányok felszínesnek tartják, ha valaki csinosnak vagy szépnek nevezi őket, míg a kawaii egyben a szívükre, belső szépségükre is utal, nem csak külső megjelenésükre. A Hello Kitty-mánia a cica 1974-es megszületése óta töretlen, de ott sokkal többet jelent, mint egy édes kis semmiség. Japánban nem ritka - viszont annál inkább elegáns - Hello Kitty esküvőket tartani, és a cica ördögi barátja, Kuromi, a nyúl is szinte mindenhol felbukkan: repülőgépeken, óvszereken, mobiltelefonokon. Sőt! A cukiság még az írásban is megjelent: az 1970-es években kifejlesztett "kitten-writing" lekerekített, gyerekes karakterei új, kislányos kifejezéseket hívtak életre. A szexre a "to meow-meow" (magyarul: miau-miau) kifejezést használt(j)ák. Mindemellett pedig a cukiság egyfajta rebellis életérzést is képvisel: a szociális normáknak való ellenállást, a felnőtté válással járó felelősség elutasítását. A kawaii esztétikumot megtestesítő és kereső fiatalok csoportját Dekorának nevezik.

image9.jpeg

Mikor lekeveredtem egy klubba, a mosdóban nyakamba borult egy lányzó, teljes áhítattal a szemében, és ölelgetés közben megállás nélkül hajtogatta, hogy: kawaii, kawaii. Miért? Mert volt rajtam egy vékony aranyfejpánt, amit jó európai fesztiválozós szokás szerint a homlokomon hordtam. Ettől extázisba került a szórakozóhely lányközönsége. Mint kiderült, ők nem tudták, hogy ezt így is lehet.

A kawaii-al kapcsolatban nincsenek túlzások, ami azonnal egyértelművé vált számomra is, mikor bemerészkedtem Harajuku leghíresebb vásárlóutcájába. Amit tapasztaltam? Neon színű káosz. Tömeg, de akkora, hogy több esélyed van legyőzni a gravitációt, mint visszafordulni. És olyan disszonancia az egymás mellé zsúfolt A és B üzlet között, hogy az már harmóniát képez. Imádtam. 

 

 

A jól körülhatárolható divatirányzatok mellett persze hullámokban törnek elő más trendeket és érzéseket meglovagoló stílusok is. A "cosplay" a jelmezekre helyezi a hangsúlyt. Tagjai általában az "otakuk" közül kerülnek ki, ami szó szerinti fordításban az "otthon ülőket" jelenti (általában geekek-ként gondolunk rájuk). Tokiói központi körzetükben egyáltalán nem ritka, hogy a pincérek például animekaraktereknek vannak öltözve. Ez a fellegvár pedig Akihabara. A manga és az anime központja, ahol sosincs megállás és nyugalom. Fanatizmus, az van: csipogás, villogás, fények és több tízezer képregény kis butikokba zsúfolva. Bemerészkedtem egy maid-kávézóba is, délután fél háromkor. A show már javában ment. Öltönyös ötvenes pasik százával a színpad előtt, kezükben ritmusra lóbált világító fényrúd, miközben egy sulis egyenruhába bújtatott kislány (? - simán lehet, hogy amúgy már harminc is elmúlt, náluk sosem lehet tudni) japán popzenéket dalolászott. A hely előterében amúgy egy kék csipkével szegélyézett tablón fetüntették minden ott dolgozó tündéri hölgy arcképét is. Csak úgy, mint egy étlapon...

image10.jpeg

Mindezek után kifiejezetten üdítő látvány összefutni egy Morival. Az erdei tündér imidzsébe bújt lányok úgy tűnnek fel Tokió nyüzsgő utcáin, mintha épp most találtak volna ki egy elvarázsolt erdőből. Föld árnyalatú öltözék, leggings és lapostalpú cipő. De a lazaságnak és természetességnek is megvannak a maga áthághatatlan szabályai: a Moriknak még arra is külön technikájuk van, hogyan kell a stílusnak megfelelően megkötni a sálat.

mori-girls-harajuku-10-2009-001_1.jpg

Az ő természetközeli és békés megjelenésükkel szemben pedig a Yankik azok, akik rebellis életstílusukkal és kinézetükkel a konstans elégedetlenséget képviselik. Miközben amúgy tökéletesen elégedettek, azzal, akik. Ők a wanna-be Yakuzák. A katonai Japán feletti nosztalgia és akkori rendszer utáni vágyakozás determinálja az életstílusukat. Fiatal gengsztereknek tűnnek, és általában motorral vagy egy debella autóval veszik birtokba a várost. Ruhájukban is a munkásosztályhoz való kötődésük köszön vissza: lógó nadrágok, overálok, amik leginkább a hard-core hiphop szettekhez hasonlítanak. 20140111172423.jpg

Tokió mindent elbír. A japán kortárs utcai divat mindent elbír. Ha valahol, ott valóban a személyiség kifejezésének csatornája a megjelenés, és ez az üzenet néha szemet bántóan egyértelmű. Ugyanakkor szigorú szabályok húzódnak meg a színekben és csillogásban pezsgő szettek mögött, amik maximális hűséget követelnek meg viselőjüktől. A ruha ugyanis nem csak takarja a testet, de egyben feltárja a személyiséget. És mint ilyen, felkínálja a lehetőséget a tizen- és huszonéves korosztály számára is, hogy állást foglaljon. Asszertíven, gondtalanul, bátran és zabolátlanul.

Ez az írás pedig egy impresszió, nem szakdolgozat. Megélt és személyes élményeken alapul? Természetesen. Teljes körű? Természetesen nem. Érdekes? Remélem. Ahogy a következő rész is lesz.

Tokiói éjszakák? Van mit mesélnem…

 

Szöveg:

15970432_10208611989489182_836900280_n.png

 

Forrás: Valerie Steele, Patricia Mears, Yuniya Kawamura, Hiroshi Narumi: Japan Fashion Now

Képek: myanimelist.net, tokiofashion.com, going--mobile.blogspot.com, www.fansshare.com illetve saját fotók

 

A nagy tokiói kalandról itt is:

MyTokió - Vallomások a japán fővárosról, 1. rész

MyTokió - Vallomások a japán fővárosról, 2. rész

 

Japán MÉG!

HA FIZETSZ, AZ NEM MEGCSALÁS - SZEXIPAR JAPÁNBAN

TOKIÓ - ELLENTÉTEK VÁROSA

FELFALJUK ÁZSIÁT 3. - KANPAI IZAKAYA JAPÁN BISZTRÓ

FELFALJUK ÁZSIÁT 5. - FUJI JAPÁN ÉTTEREM

FELFALJUK ÁZSIÁT 6. - BAMBUSZLIGET JAPÁN ÉTTEREM

 

 

Kövessetek minket Bloglovin'-on is, hogy ne maradjatok le egyetlen blogbejegyzésről sem! 

  

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: @COLORCAM_M és @COLORCAM_WS

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!

A bejegyzés trackback címe:

https://colorcam.blog.hu/api/trackback/id/tr657626332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.