Backstage 2.: “Kifejezetten halkan játszó csapat vagyunk” - interjú Lombos Marcival

Megjelent: 2015.10.23. 13:30

Lombos Marci nevét a zeneszerető közönség már több helyről is ismerheti: dalszövegeket írt többek között Temesi Bercinek, a Group'n'Swing zenekarnak, de Oláh Gergőnek is, aki az idei A DAL című műsorban nagy sikert is aratott produkciójával. Jelenleg a Lombos El Marci és a Juhász Attila Jazz Septettel járják a klubokat és az országot, és igyekeznek egy különleges világba bevezetni a zeneszerető közönséget. Dalszövegírásról, a legújabb klipről illetve egy különleges koncertről is beszélgettünk.

orfeum-035.jpg

Korábban hatan ültünk egy asztalnál s úgy beszélgettünk a zenekar egymásra találásáról, közös sztorikról és hasonlókról. Most hogy álltok, mennyire valósultak meg azok a tervek, amiket akkor elképzeltetek?

Lombos Marci: Nagyon izgalmas folyamat egy zenekar bevezetése… ötletelgetünk, hogy hogyan tudjuk megszólítani az embereket, a hallgatóságot, keressük a helyünket, tanuljuk a “piacot”. Rengeteg ember és dolog inspirál és nagyon jó arcokkal hoz össze a sors.

Találtunk egy dögös, egyfelől komfortos, elegáns, másfelől különleges klubot - az Orfeumot. A régi típusú mulatókat idézi. Ez ad nekünk otthont, ami azért is fontos, mert a kezdetektől olyan helyben gondolkodtunk, ahol a közönség ülve nézheti végig az előadást. Egy helyet, ami befogad nyolc zenészt, ahol erre technikailag is fel vannak készülve, tehát jól szól, és az emberek megadják a módját… szépen felöltöznek, jó italokat isznak, finom kajákat esznek. Annak ellenére, hogy a közönségépítés fázisában vagyunk, majdnem teltházakat csináltunk.

Kóstolgatjuk a vidéket is, amiben nagy segítséget nyújt az NKA támogatása, így kis létszámban (3 zenész + dramaturg) oda is eljutunk. Van már két klipünk - az Áfatartozás és a Popipari paripa - röviden: nincs okom panaszkodni.

Ja igen… az Áfatartozás óta nemcsak a távoli ismerősök, hanem új emberek is úgy köszöntenek: Áh… Lombos Úr! Szóval volt hatása a dalnak.

Túl vagytok jó pár koncerten is, amik zajos sikert arattak. Mik a visszajelzések a közönség részéről? Zörgetik a kapukat, hogy még többet?

Lombos Marci: Mitől zajos egy siker? Attól, hogy hangosan nevetnek az emberek? Vagy a koncert végi tapstól, ami nem engedi, hogy elhagyjuk a színpadot?

A helyzet az, hogy mi kifejezetten halkan játszó csapat vagyunk. Nincsenek torzított gitárok, és Bazsi is olyan finoman - muzsikusként - használja a dobot, hogy szinte hallani lehet, amikor leteszem a zongorára a poharat.

Ha egyelőre még a koncertszervezőnk is keresi meg a helyszínek nagy részét, hogy játsszunk, azt elmondhatom, ahol eddig játszottunk, oda visszahívtak. Érdekes volt, hogy a VeszprémFeszt után felkeresett Veszprém-közeli helyek egyből mondták: “Igen-igen! Ti játszottatok csütörtökön! “

Nemrég elkészült és debütált is a Popipari paripa című dalotokhoz a videoklip. Többféle variáció született, hogy milyen legyen majd a végeredmény vagy már a kezdetektől egy ilyen könnyed, bájos koncepciót képzeltetek el?

Lombos Marci: Könnyed és bájos? Ez jó, még nem hallottam, de örülök… pozitív jelzők a szótáramban. Képzeld el, amikor Jack-nek (Juhász Attilának) megmutattam a klipet, felhívott, hogy “basszus, magamat látom, ahogy megjövök hajnal kettőkor a koncertről, egyik kezemben zongoraállvány, a másikban, öltöny, cipő, hátamon a zongora, számban a kulcs… és úgy érzem, hogy azt az egy lépést hazáig - a küszöb fölött - soha nem teszem meg. Balogh Balázst (ő a klip rendezője) mindig hagyjuk, hogy megvalósítsa önmagát. Igazi művész, tele gondolatokkal, amiket hihetetlen hévvel ad elő. Szívesen használ metaforákat, és mindig a hétköznapokból merít, aminek én híve vagyok.

Egyébként szerintem volt másik verzió, amit onnan tudok, hogy egyszer megkért, hogy vigyem el őt egy lovardába. Ott fényképezett, töltekezett, de nem mondott semmit.

Mint a legtöbb dalotoknál, ennél is szövegközpontúság figyelhető meg. Mennyire fontos nálad az, hogy minél erőteljesebb, árnyaltabb mondanivalóval rendelkezzenek a dalok? A legtöbben még szójáték is van, így azt gondolom, szövegileg mindenképpen kiemelkedtek az itthoni zenekarok közül.

Lombos Marci: Én nem gondolkodom azon, hogy egy szöveg árnyalt legyen. Arról írok szívesen, amit érdekesnek tartok, ilyenformán az erőteljességre törekszem. Szeretnék hatást elérni, ahogy egy társasági beszélgetés során is. Ha már beszélek, igyekszem úgy elmondani a sztorimat - mondjuk a megbízhatatlan mesteremberről vagy arról, hogy hogyan buktam meg magyarból - hogy az érdekes legyen, ne aludjanak el közben a többiek.

Október 22-én egy különleges zenei estét tartottatok – lakáskoncertet adtatok ugyanis. Honnan jött az ötlet erre az egyedi megoldásra?

Lombos Marci: A kezdetekben volt már egy lakáskoncertünk. Ki akartuk próbálni a dalokat. Mi is szerettük és a közönség is. Aztán mostanában elkezdtem Allen Stone-t hallgatni. Van egy felvétele, amihez oda van írva, hogy “Anyukája nappalijából”. Annyira feltüzelt, hogy egyből kiírtam a Facebook-oldalamra: szerveznék egy lakáskoncertet, érdekel valakit? Kaptam az üzeneteket, hogy én is, én is.

Különben alapvetően vendéglátó típus vagyok. Van egy kemencém a kertben, és ha lehet, sütök benne, és a finomságokkal imádom megkínálni a vendégeimet. A lakáskoncertnél is az ugrott be először, hogy begyújtok a kandallóba, lesz pléd, puha párnák, halk muzsikálás - biztos, hogy nagyon jól fogják magukat érezni a hallgatók. Engem ez lelkesít.

orfeum-095.jpg 

Hogyan kell elképzelni az estét? Mitől másabb, mint egy átlagos koncert? Azt leszámítva, hogy a saját lakásotokban került megrendezésre.

Lombos Marci: Egy lemezkóstolóval kezdtünk, Garai Judittal beszélgettünk egy kicsit, hogy személyes legyen a hangvétel. Mindenki kapott finom gyöngyözőbort meg magvakat, kényelembe helyezte magát (volt, aki a sarokülőn feküdt a szerelmével), és hallgatta az egyébként finoman megfogott dalokat. Voltak viccesebb és érzelmesebb dalok. A közönség kérdezhetett a dalok között vagy hozzáfűzhetett, mi meg jól válaszoltunk rá.  

Készültök még a jövőben hasonló kreatív, s meglepő dolgokkal?

Lombos Marci: Csak ilyesmire számíthattok!

 

Rosta N. Napsugár

Fotók: Páth Dániel

 

Zene az kell:

Backstage 1. - Minden ami rock 'n' roll - kiddo

Őszintén a zeneiparról - interjú Bérczes Ádámmal

 

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!

A bejegyzés trackback címe:

https://colorcam.blog.hu/api/trackback/id/tr438014351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.