Bikinialak helyett - önbizalomtuning a nyárra

Megjelent: 2015.07.08. 14:35

Oké. Szögezzünk le néhány dolgot az elején. Ez az írás elsősorban nőkhöz szól (de ezen belül aztán lánykáktól a nagymamákig). Ez itt a reklám helye. Igen, szeretném, ha minél többen megismernétek a Colorcam-et, és készíttetnétek magatokról néhány fotót, amit majd büszkén lehet mutogatni az aktuális szőke/barna lovagnak illetve pár évvel később az unokáknak. És még valami. Nem leszek, nem lehetek objektív: mert igen, a fényképeket a testvérem, Marci készítette, de ezzel meg úgy vagyok, ha Nánási fotózhatja Ördög Nórit, akkor talán mi sem lógunk ki a sorból. ;)

IMG_047717_cover.jpg

A történet, vagyis az öcsém fotós karrierje úgy kezdődött, hogy sok évvel ezelőtti barna hercegemnek volt egy Canon fényképezőgépe - olyan igazi, tükörreflexes, szóval semmi kompakt-történet, és bár mi szakítottunk, a fényképezés iránti szenvedélyt még pont sikerült ráragasztania a tesómra. Az első, otthoni kattintgatásoknak természetesen én is alanya voltam: így készültek a Panni evés közben hörcsög-style-ban, Panni pattanás nyomkodás után rózsahimlősen és további magas eszmei értékű képek. Merthogy rokont nem lehet ÚGY fotózni, volt mindig a válasz, amikor büszkén mutatta a számítógépen a fősulis lányokról készült modell-képeket. 

Aztán egyszer a névnapomon kaptam egy ajándékot: egy teljes portfólió ígéretét! Repestem az örömtől, ki ne szeretné, hogy egyszer profi sminkben, profi frizurával és csodaszép ruhában örökítsék meg? 

Mivel azonban Marci időközben egyre több felkérést kapott, így a névnapi ajándék karácsonyi, majd szülinapi meglepetéssé avanzsált, dehát a türelem rózsát terem, mint tudjuk.

IMG_0200-3-Edit-2_1.JPG

Nem tudom, veletek hogy van, de ha valami előre le van fixálva, és nagyon-nagyon várom, akkor annyi elvárás fogalmazódik meg bennem az eseménnyel kapcsolatban, hogy amikor elérkezik a nagy nap, picit csalódott vagyok, hogy nem minden úgy alakul, ahogy azt előre elképzeltem. Vagy éppenséggel sokkal jobban alakul! Mostanában inkább így :)  Szóval egyszer csak fogtuk magunkat a csipet-csapattal, kimentünk Szentendrére - és elkészültek a képek, amelyekre vágytam. Azt szeretem bennük a legjobban, hogy tényleg én vagyok rajtuk. Jó-jó, nem minden nap nézek ki úgy, mint a fotókon, de jobb pillanataimban remélhetőleg nem állok túl messze a képi valóságtól. 

Végül tartozom Nektek egy vallomással. Amikor az én képeim készültek, éppen nagy szükségem volt egy kis önbizalom-növelésre. Ugyanis minden nő életében vannak olyan időszakok, amikor szeretné megmutatni, hogy ő nem (csak) aranyos kislány/remek munkaerő/fáradhatatlan anyuka, hanem nagybetűs NŐ - tudjátok, olyan femme fatale - végzet asszonya típus. Így voltam ezzel én is. És azon túl, hogy a fotózás is tök jó hangulatban telt, az eredménnyel is elégedett vagyok - szóval akkor itt is: köszi Tesó!

 

Ne feledjétek az örök igazságot sem: "Happy girls are the prettiest!" :)  (Audrey Hepburn)

 

 

Írta:

alairas_anna.png 

Fotó:

alairas_marci.png

 

 

 

Smink: Kiss-Németh Krisztina

 

 

 Makeover fotózással kapcsolatos információkért írj ide: hello@colorcam.hu

Örülünk Neked! :)    

 

 

 

Makeoverhirdetes_hover.png

 

 

 

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!

A bejegyzés trackback címe:

https://colorcam.blog.hu/api/trackback/id/tr206768967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.