Ujjal kinyalt kaviár - avagy a túlreagált szingliség problémája

Megjelent: 2015.05.29. 10:00

Ismét igyekszem humoromnál maradni és őszintén kiállni egy sok esetben nagyon is jogos kiborulás mellett, ami általában az illedelmes hallgatásban végigült estéket követő elcseszett reggelek velejárója. Az egész olyan, mintha egy feszengős vacsorán vettél volna részt, ahol csak te lógtál ki a sorból azzal, hogy nem hoztál magaddal egy férjet és nem hagytál otthon két vagy három gyereket. Az esemény résztvevői mindenáron vissza akartak repíteni a Stepford feleségek szoknyája alá a szigorú ötvenes évekbe, amihez vaskos feminizmus és Szex és New Yorkos közhelyek nélkül, de lenne pár hozzáfűzni valóm. Egyszerűen csak azért, mert én most épp így érzem jól magam, és mert engem nem zavar, ha más máshogy - ellentétben persze az említett másokkal...
rozsaszin.jpg

Először is messze túl van magyarázva ez a szingli-dolog, pláne a gyermektelen szinglik ügye. Valaki eszméletlenül menőnek tartja, valaki pedig már a jósnőnek könyörög azért, hogy vége legyen. Pedig ez csak egy átmeneti, tök egyszerű állapot: épp senki se rukkolt elő egy hatásos, mindent elsöprő belépővel, hogy elolvadtál, mint gonosz, keleti boszorkány a piros cipellőtől, de majd eljön egyszer, vagy épp te jössz el neki. Az egyszerű elfogadás helyett pedig sokan férfigyűlölő, elhízott sárkánnyá változnak, vagy megközelíthetetlen, belül síró femme fatale-t játszanak, akik alig várják, hogy egy vallatás során megmutassák, mi rejtőzik a szűk szoknya alatt. Mások pedig alig veszik észre, annyi minden teendőjük akad. És az a baj, hogy nincs baj, csak csinálnak neki, tetejében pedig az anyai ösztöneidre akarnak hatni, és a gyereket is belekeverik a felnőtt dolgába... 

stepford.jpg

Aztán borul a bili... kiakadsz, hogy bizonyos embereknek elmeséled, mit történt veled és csak annyit képesek reagálni, hogy vajon mikor látnak már feleségként. Ilyenkor akármit is mondanál, visszavágnak valami sablonos hülyeséggel és össze-vissza hordott biológiai "igazságokkal", amit simán lehet, hogy az egyik magazin (x) -el jelölt PR-cikkében olvastak. De a lényeg, hogy ha te egy ambiciózus 25 és 35 közti nő vagy, bizonyos "barátnőid", felülve a sztereotípiáknak, elkezdenek aggódni, vajon mi lesz veled később, pedig épp magasról teszel az általuk vizionált problémára. Vagy elvetemült munkamániás vagy, vagy leszbikus, vagy szüfrazsett és nincs apelláta. Ha pedig még azt is megtudják, hogy mindig van a zsebedben egy-két megbízható telefonszám azokra az estékre... akkor a tökéletlenség mintája, aki nem hogy egy gyereket nem tudna felnevelni, de maga se nőtt fel igazán, pedig senki sem mondta, hogy nem akarod, csak nem zártad be magad szigorú határidők közé...

sinlge.jpg

Az előbb leírtakból pedig adódik a kérdés, hogy mennyivel tökéletesebb az a típusú nő, aki csak arra vár, hogy végre befusson az a balek, akire ráerőszakolhatja magát, akit cseszegethet minden kis hibájáért, majd szülhet neki egy gyereket és élhetnek mindenféle testi és lelki érintkezés nélkül? Vagy az, aki már a századik megcsalás után is mosolyogva készíti el a vacsorát, mert retteg attól, hogy egy percre is egyedül kell majd talpon maradnia? De fel lehetne sorolni vagy száz ilyen, megalkuvásokkal teli, kifelé tökéletes kapcsolatot, és szerencsére olyanokat is, amelyekben minden fölösleges duma nélkül, egyszerűen csak működik a dolog. Az utóbbi típus szereplői persze sosem vágnak a fejedhez semmit, őket valahogy nem zavarja, hogy időpazarlásnak tartasz egy rossz viszonyt, ami csak elveszi az időt a kiteljesedésedtől.  

Úgy gondolom, szörnyű lenne megint egy olyan világban létezni, ahol csak az lényeg, milyen elavult erkölcsnek felelsz meg és hogyan. Szörnyű lenne egy szenvedélyek nélküli életet élni, ahol a biztonság és a falak az elsők - már bocsánat- de a jó szex és a mindent elsöprő szerelem helyett. Személy szerint azt gondolom, az unalom és az elfojtott érzelmek sokkal de sokkal több gondot okoznak. Az pedig, hogy nyomást helyezel a barátnődre és figyelembe se veszed az akaratát, egyszerűen akkora bunkóság, mint kaviárt enni ujjal egy elnöki vacsorán - csak cseppet sem felszabadító.  

 

kerek3.jpg

Persze ha egyszer teljesen őszintén akarnék reagálni az elhangzott mondatokra, a háziasszony témakörnél eszembe jutna, hogy mit meg nem adnék egy aranyos takarítónőért, a nyugodt kapcsolat felvázolásakor, hogy mennyire le kellene lépnem egy kellemes kis időtöltésre, és amikor jön a bébi-kérdés, elképzelek egy édes kislányt, akinek majd szépen elmesélem, hogy mennyi mindent csináltam és meg is mutatom neki a női lét csínját-bínját. A lényeg, hogy a Disney-nézés és a jelmezvarrás sose lesz majd nyűg, hanem valami szép dolog átadása, óriási megalkuvások, fürdőszobai krokodilkönnyek és persze az "édes" irigység helyett... 

 

Pozsgai Brigitte

 

Heti ajánló - ne hagyd ki!

A Starbuckson túl is van élet

ESETLEG - A Mama rakta el a befőttet

Egész nap melegítőben - interjú Grecsó Zoltán táncművésszel

Coctel, a mexikói királylány

3 érdekes hely, ami az útikönyvekből kimaradt

 

 

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!

A bejegyzés trackback címe:

https://colorcam.blog.hu/api/trackback/id/tr577434552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

♔batyu♔ 2015.05.30. 13:47:47

Sok szinglit ismertem, de csak nagyon kevesen akartak szinglik maradni, tartósan csak az orvosi esetek. Azzal együtt, hogy a szingliség igénye szinte minden nőben felmerül.

Nem természetes állapota ez a nőknek. Régebben az ilyen nők elmentek apácának, vagy általában a közösségi életben találtak maguknak vigaszt, ma a kereskedelem által tuningolt média vigasztalja őket, próbál nekik valamiféle identitást adni, ők maguk megpróbálják állapotukat előnyként feltüntetni. A többiek pedig sajnálják őket.

Alapvetően szerencsétlen állapot ez, a tartós szingliken ez elég jól látszik is.

Gyingizik 2015.05.30. 13:55:19

Ez a cikk egy vegytiszta neoliberális manipuláció. Nem minden házasságban élnek a házastársak testi és lelki érintkezés nélkül, nem csalják meg folyamatosan egymást, és nem is játsszák meg folyamatosan magukat. Miért ne lehetne egy házasságban jó szex és mindent elsöprő szerelem? Mi ez a negatív előítélet-halmaz a házasságról? Cosmopolitan-szagú ez a cikk a "zsebben levő megbízható telefonszámokkal" meg a gyermek vállalásra vonatkozó "szigorú határidőkkel" együtt. Pl. mikor vállaljon egy nő gyereket ha nem 25 és 35 éves kora között? Amikor napjainkban pl. sorra halnak meg a negyvenes ismerőseim ilyen-olyan váratlan betegségekben.
Persze tudom ezek kellemetlen gondolatok, amelyek nem illenek egy női magazinhoz.

nyalógép 2015.05.30. 14:20:45

Sok szinglivel találkoztam, akik így vélekedtek, de mégis mindannyian megváltoztak, boldogabbak lettek, mikor sikerült összejönniük valakivel.

Túrós (törölt) 2015.05.30. 15:20:42

mi van túllihegve? Egyedül lenni nem jó, akik egyedül vannak és azt mondják minden oké azoknál ez csak egy védekező mechanizmus.

Haloperidol 2015.05.30. 22:12:48

Most a szingliség van túllihegve vagy a párkapcsolat?

Egyébként gyönyörűek mindig az ilyen posztok, ahogyan meg lehet magyarázni pl. a szingliségről, hogy miért is jó az.

Pl rengetegen magyarázzák, hogy a vakcinák mennyire károsak.
Rengeteg poszt van arról, hogy mennyire jó is a homeopátia.
Milliószámra vannak posztok a chemtrailról is.
Az internet telis-tele van az ilyen baromságokkal.

Mégis, valahogy kicsit is normálisan gondolkodó emberek nem ülnek fel akkora marhaságoknak, mint a homeopátia vagy a szingliség dícsérete.

Ennyike.

colorcam 2015.06.01. 11:11:15

@Gyingizik: A negyedik bekezdésben pontosan arról van szó, hogy van ilyen is és olyan is. A cikk témája az egymás ügyeibe való beavatkozás, nem ítéli el a kapcsolatokat egyáltalán.

Vonatkozó rész: "...és szerencsére olyanokat is, amelyekben minden fölösleges duma nélkül, egyszerűen csak működik a dolog. Az utóbbi típus szereplői persze sosem vágnak a fejedhez semmit, őket valahogy nem zavarja, hogy időpazarlásnak tartasz egy rossz viszonyt, ami csak elveszi az időt a kiteljesedésedtől."

Gyingizik 2015.06.01. 12:44:49

@colorcam: Akkor viszont minden oké.

lucius01 2015.06.21. 08:46:27

Önámító, önhülyítő írás. Kérdésem a szerzőhöz: 80 évesen ki veszi majd el alólad az ágytálat? 60 évesen ki nyitja majd rád az ajtót?

Megbaxxhatod a fene nagy "önállóságod", ha senkit nem érdekel a létezésed, hogy élsz-e halsz-e.

A munkád szeret téged? A szakmai sikered szeret téged?

Halott vagy ha az életed nem tudod megosztani senkivel, és itt most nem a face ökörködésekre gondolok.

Szeretni és szeretve lenni az élet értelme, ahogy Carl Rogers a humanisztikus pszichológia alapítója és vezéralakja mondta.

Az összes önámító szinglit fel kéne pofozni, hogy felocsúdjanak önhülyítő kábulatukból, mielőtt még késő lenne, és egyedül rohadnának meg vénségükben.

Fodor Balázs 2015.06.24. 07:10:19

"Önámító, önhülyítő írás. Kérdésem a szerzőhöz: 80 évesen ki veszi majd el alólad az ágytálat? 60 évesen ki nyitja majd rád az ajtót?"

Sötét egy számító sors az, ahol tudom, hogy azért születtem, hogy a szülők ágytálját szedjem ki alóluk. Csak azért, mert te rettegsz az öregségtől.

Az önámító, öntelt, önmagasztaló ostoba szingliség sem kívánatos.

Mindkettő hozzáállás önző képmutatás.

lucius01 2015.06.25. 11:38:55

"Sötét egy számító sors az, ahol tudom, hogy azért születtem, hogy a szülők ágytálját szedjem ki alóluk. Csak azért, mert te rettegsz az öregségtől."

se nem sötét, se nem számító sors ez max neked nem tetszik. minden korban a normális, jó érzésű ember segített az öregedő szülein, ahol csak tudott.

és ez nem rettegés-nem rettegés kérdése, hanem józan végkövetkeztetés. akinek senkije nincs, egyedül rohad meg. sajnos ez van.

colorcam 2015.06.26. 09:55:36

@lucius01: Sajnos félreértetted, ha végig olvasod a cikket, láthatod, hogy sehol sincs olyan, hogy az ember az akarna maradni. A második bekezdésben megtalálod, hogy ez egy átmeneti állapot, illetve a harmadikban, hogy "senki se mondta, hogy nem akarod csak nem zártad magad szigorú határidők közé". Ez a cikk pont arról szól, hogy a közhelyes vélemények ellenére nem aggódsz ha pl. pár hónapig vagy 1-2 évig egyedül van valaki.

colorcam 2015.06.26. 09:59:43

@♔batyu♔: Sajnos te is félreértetted a cikket. Ez nem arról szól és nincs is sehol leírva benne, hogy valaki szingli akarna maradni. A második bekezdésben, ha tovább olvasol pont az van, hogy ez egy átmeneti állapot. A harmadikban is hasonlók vannak leírva ha végig mész az íráson.

Méra 2017.02.02. 05:54:44

Vicces, hogy a cikkíró azon van kiakadva, hogy kliséketaggatnak a szinglikre - majd ő maga még nagyobb kliséket puffogtat el a házasságról!
Amiben neki ugyanakkor sosem volt része, csak külső szemlélőként alkot róla ilyen negatív véleményt. Ez így teljesen hiteltelenné teszi a cikket.
Mert miközben a párkapcsolatban élők megtapasztalták a szingliséget és a házasságot is, a cikkíró csak a szingliséget - vagyis nincsen összehasonlítási alapja....
"Legjobb védekezés a támadás"
ui. a helyesírási hibákat a cikkben kijavíthatta volna...