A jó bor szexi - Interjú Miklós Csabival

Megjelent: 2015.03.13. 08:00

Ha láttál már miklóscsabi borospalackot, netán kóstoltad is a móri borász által beleálmodott nedűt, főképp pedig ha egy olyan, közvetlenül a kertészettől beszerzett rózsacsokorral lepnek meg, mint e sorok íróját, biztos lehetsz benne: legyen az bor vagy virág, Miklós Csabi kreatív alkotóként és precíz üzeletemberként is teljes egészében ott van az adott termék mögött, annak minden egyes életszakaszában. Ráadásul saját bevallása szerint a szorgos hétköznapokat (is) szenvedélyesen éli.

img_3222-2.JPG

Colorcam: Nemrégiben egy beszélgetésünkkor úgy fogalmaztál, hogy egy bornak „szexinek kell lennie”. Mitől válik azzá, és miért kell, hogy az legyen?

Miklós Csabi: Lehet, hogy nem az a legjobb szó, hogy szexi; inkább úgy fogalmaznék, hogy a bornak vonzónak kell lennie. A mi generációnk, az X-generáció, nagyon fogékony azokra a dolgokra, melyek az átlagosnál többek valamiben, például külsőben, üzenetben. Egy bor tehát nemcsak attól vonzó, hogy jó az íze, hanem hogy egy olyan üzenete van, ami a mi korosztályunk számára megkapó. Rengeteg jó bor van az országban, rengeteg tehetséges borász tevékenykedik, nagyon sok jó fajtánk van, rendkívül ideálisak a bortermelő területeink, így nem véletlen, hogy sok külföldi befektető nálunk vesz szőlőt (pl. japánok, franciák, olaszok, spanyolok, amerikaiak, svédek). De hogy az üzenetet, hogy miért jó, miért több a mi borunk, jól megfogalmazzuk, illetve jól be is csomagoljuk, ehhez kell valami plusz, amit a szexi illetve vonzó szavakkal tudok csak leírni. Most minden szexi termék izgalmasabb, különlegesebb és egy picivel jobban működik a piacon.

Ez érthető úgy, hogy Te elsősorban a 30 pluszos, tehát az X-generációt szeretnéd megszólítani a boraiddal?

Nem. Tök egyszerűen: mindenkit, aki nyitott, életigenlő és jól érzi magát a saját bőrében, aki tud a saját botlásain nevetni, aki szeret itt lenni ezen a bolygón. Nekünk ők a célközönségünk, korra, nemre való tekintet nélkül, természetesen a legális alkoholfogyasztás keretein belül. 

img_3175-2.JPG

 

Ahol most beszélgetünk, a Bazilika mellett, ez az első DiVino borbár volt. A  kezdeti elképzeléseitek változtak az évek folyamán? A többi DiVino is ezt a koncepciót követi vagy vannak akár regionális eltérések?

A DiVino franchise-nak két nagy tulajdonosa van: Bánki Sándor és Duska Sándor. Velük kapcsolatban a legfontosabb, amit el kell mondani, hogy iszonyatosan jó ízlésűek a borászati világot tekintve, és emellett nagyon nagy tudásuk van a vendéglátás területén is. Ők álmodták meg azt, hogy legyen egy olyan, nagyon jó hangulatú borbár, ahol kizárólag a fiatal magyar borászok, a Junibor Egyesület borait lehet kapni, amitől tilos eltérni. Ehhez tartja magát a fővárosban a Gozsdu Udvarban, illetve a Debrecenben és Győrött található DiVino is.

Emlékszem 2011 májusára, a nyitásra. Nézegettük, ahogy érkeznek a vendégek, kiadtunk egy-két üveg bort. Azt szerettük volna, ha csak úgy kényelmesen jönnének az emberek és jól éreznék magukat egy jó hangulatú borozóban. A tavaszt egy nagyon jó nyár követte, itt van a szökőkút, a Bazilika közelsége, ez  olyan sokat adott a hely atomoszférájához, milliőjéhez, hogy egyszer csak azt vettük észre, hogy a Bajcsy Zsilinszky utcáig ér a sor, meg a Zrínyi utcán is hömpölyög a tömeg. Később elmentünk a fesztiválokra, részt vettünk a VOLT-on, a Sound-on, a Szigeten, mint ahogy természetesen a Borfesztiválon, Pálinka Fesztiválon is. Amikor megmutattuk magunkat az ország többi részén, azok a hasonlóan jó ízlésű emberek, akik szeretik a magyar borokat, hiszenk a fiatalság lendületében, akiknek van egy új típusú felfogásuk a vendéglátásról, megkérdezték, hogy lehet ilyet franchise-ban is? És akkor az első reakciónk az volt, hogy még nem gondolkoztunk rajta, de természetesen. Így jött az első testvér – a Gozsdu, utána Debrecen, majd Győr. Mindhárom partnerünk nagyon fiatalos és lendületes, egészséges gondolkozású vendéglátó, akivel jó egy asztalhoz ülni és jó közösen tervezni a jövőt. Mindenhol meg kell találni azt a méretet és lokációt, ahol jól lehet működni, ahol van tér, ahol az emberek szeretnek nézelődni, és ahol az emberek szeretik, ha őket nézik. Ide a Bazilikához is azért jár mindenki, azért sétálnak itt szeretettel az emberek, mert egyrészt ők is látnak, másrészt őket is látják.

11034121_10152816966857523_1137197676_o.jpg

Támogató jelenléted minduntalan megfigyelhető a DiVino borkóstolóin. Mint a borbár egyik tulajdonosa és a Juniborászok oszlopos tagja, hogyan tudod a miklóscsabi borok egyediségét megőrizni, miközben a többi fiatal magyar borászt is teljes mellbedobással támogatod?

Ez az egyik legszebb feladat, és ezt most nagyon őszintén mondom. El kell tudni vonatkoztatni. Egyrészről van a saját termelő munka, amit Móron folytatunk, másrészt van maga a DiVino-koncepció, hogy „fiatal, magyar borász”, aminél jobb megfogalmazás nem létezik. Ez ugyanis egy nagyon letisztult, nagyon egyszerű üzenet, mindenki megérti. A magyarok és mindenki, aki idejön Magyarországra, pontosan érzi, hogy miről van itt szó. Ha a barátaidról kell mesélned, ha a barátaidat kell képviselned, az nem nehéz. Mi egy olyan jó kis közösség vagyunk, hogy én minden pillanatban büszke vagyok arra, hogy Juniborász vagyok. Itt van velünk (a teljesség igénye nélkül) Árvay Angelika, Hernyák Tomi, Gál Titi, Gere Andi, Kamocsay Ákos, Frittmann Peti, Jekl Flóra, ifj. Szepsy István, Kardos Gábor, Dúzsi Tomi, Takler Andris és még nagyon sok embert nem soroltam, hiszen jelenleg 29-en vagyunk. Annyira jó ez a csapat, hogy nem érzed feladatnak őket képviselni, olyan, mintha a barátaidról mesélnél a barátaidnak, akik tegyük fel nem ismerik egymást. Az, hogy én szőlőt termelek Móron, az egy nagyon pici dimenzió. Az pedig, hogy itt a belvárosban képviseljük a fiatal magyar borászok termékeit, egy olyan örömteli helyzet, amikor nem érzed azt, hogy dolgozol. Ez egy flow, amiben benne vagy, és tudod hogy igen, ez rólunk szól.

Egyszer azt mondtad, hogy inkább tartod magad a virágokhoz értő embernek, mint borásznak.  Ezt hogy kell érteni: a virág nagyobb szenvedély, mint a bor? Hogy fér el a kettő egymás mellett?

Egyik kiegészíti a másikat. Kertészeti főiskolát végeztem, szőlészetet hallgattam, és bormarketingből diplomáztam. Viszont az életem úgy alakult, hogy amikor végeztem, belecsöppentem egy virágnagykereskedelembe, ott beszerző lettem, és nagyon magamra találtam egy olyan mesterségben, ahol dolgozhatsz, nincsen felső határ. A borászat egy szuperszónikus alkotómunka, ahol kicsit, finomat, családit kell csinálni. A virág sokkal inkább szolgáltatás, sokkal inkább kereskedelem. Van bennem egy kupec vér. Mi Móron svábok vagyunk, és rólunk az járja, hogy nagyon koncentrálunk minden egyes forintunk jövőjére, így ebben a tevékenységben nagyon nagy örömöm volt. A nagykereskedelem után jött egy virágimport, utána egy holland nagykereskedelmi cég érdekképviseletében dolgoztam. Most jutottunk el odáig, hogy lesz egy saját brandunk, egy online áruház, a Wines and Roses, ahol a miklóscsabi borok jelennek meg, mellettük pedig vágott virágok mind Magyarországról, mind Afrikából és Hollandiából.

 

Az online verzió mellett lesz egy boltotok is. Mikorra és hol tervezitek a nyitást? Kik a célközönség és mi az elképzelés a szolgáltatás mögött?

Igen, lesz. Idén tavaszra és a belvárosba. Most még több lokáció között is hezitálunk. Csakúgy mint a bornál, itt is vonzóvá kell tenni valahogyan a terméket. A miklóscsabi borok azért mások, mert a közönség egy self-made srácot lát mögöttük, aki olyan feladatokkal látja el magát a hét minden napján, amit szenvedéllyel tud folyatatni. A termelés minden egyes fázisát örömmel látom el. A mikloscsabi termék ettől vonzó. A vágott virág attól tud vonzó lenni, hogy az ár sokkal közelebb kerül a fogyasztóhoz. Mi lerövidítjük a kereskedelmi láncot. 15 év alatt mind Afrikával, mind a hollandokkal, mind pedig a magyar termelői bázissal kialakult egy olyan kapcsolat, hogy mindent az ideális termelőtől veszek. Ha például azt mondjuk, hogy Kenya, akkor rózsa, ha Hollandia, akkor tulipán, ha Magyarország, rózsa, liliom, kardvirág. A Wines and Roses egy olyan virágkereskedelem lesz, ahol egy nagyon jól  kitalált termelői áron lehet venni vágott virágot és móri borokat. Nem fogunk virágot kötni, hanem miután a kertész leszedi, én leszek az első, aki hozzányúlok, és visszavágom a szárát. Egész évben ugyanazt az árat fogjuk tudni adni vázagaranciával, és mindent direktben a termelőtől hozunk (Afrikában kizárólag fair trade, azaz méltányos kereskedelmű kertészetekből rendelünk). Mindezt nagyon rövid időn belül. Már Afrikából is akár 48 órán belül itt van a virág. (Az ajándékba kapott rózsáimat Nairobi mellett, 48 órával ezelőtt szedték. – szerk.)

img_3166-2.JPG

Mit jelent a vázagarancia?

A virágnak mi az értékmérő tulajdonsága? Mérete, színe, fajtája, formája. Egyértelmű. Emellett az ára és hogy mennyi ideig áll a vázában. Ha holnap összeesik, akkor azt mondja a vevő, hogy ez nem ért semmit sem, feleslegesen dobtam ki az adott napon x forintot. Viszont ha ez a virág tart a vázában (mi azt garantáljuk, hogy ez 5 napig így lesz), akkor a vásárló biztos lehet benne, hogy megérte az érte kiadott pénzt. 

Mi a jövője a bornak és a virágnak Magyarországon?

Mindig nagyot néznek, amikor ezt mondom, de mindkettő szuper jövő előtt áll! Abban, amit tömegcikké lehet tenni, a hollandokkal nem lehet versenyezni. (A holland tulipán sokszor nem is lát földet, csak vizet, nem ér hozzá emberi kéz, csak a hagymához, és aztán már csak a vevő.) Viszont ideálisan tudunk termelni Magyarországon olyan kultúrákat, mint a kardvirág, rózsa, gerbera, liliom.

A bornak pedig mára egy nagyon érdeklődő, szép közönsége van, akik igényesek a jóra. Már ott tartunk, hogy itt a  DiVinoban a vendégek nem azt mondják, hogy fehéret vagy vöröset kérek, hanem sok esetben nemcsak a termelőt ismerik, hanem a dűlőt, az évjáratot is. Egyre inkább cizelláltabbak, képzettebbek, informáltabbak a fogyasztók, és legyünk őszinték: egy ilyen közönségnek jó dolgozni. Van egy szuper gasztronómiai hátterünk, ezek olyan dolgok, amikre mondható, hogy ebbe az irányba érdemes menni, és ezeknek az embereknek termelni.

img_3254-2.JPG

Mór vagy Budapest? Hova húz jobban a szíved?

Ez egy kombinált élet, és így van jól, ahogy van. Kell a fővárosi nyüzsi, de emellé kell a vidék csendje, kell a Vértes, kellenek a szüleim. Amikor szüret van, akkor Móron vagyok, amikor tavasz van, akkor pedig Budapesten. Ma reggel itt ébredtem, de 9-kor már Móron voltam, és miután elintézem a dolgaimat, jöttem ide vissza.

Mikor üzletember és mikor alkotó Miklós Csabi? Hogy kapcsolódsz ki?

Móron más típusú feladatok vannak. Ott termelni kell, alkotni kell, a teremtő és alkotóerő másképp működik mint egy olyan feladat során, mint a sales, ami a virágnál van. Mindkettőben magamra ismerek és magamra találok, ezért van az, hogy „szenvedélyes hétköznapok” a mottóm. Szeretem az aktív, élővilággal kapcsolatos kikapcsolódást, szeretem az élőlényeket természetes közegükben megnézni és lefotózni.

 

Farkas Anna

 

Ha tetszett, olvasd el ezt is: 

Álomnő luxuskivitelben - Interjú a Maison Marquise márka alapítóival 

Tornateremből a fesztiváltérképre - Interjú a VOLT, a Balaton Sound és a Strand Fesztivál alapítóival

 

 

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!

A bejegyzés trackback címe:

https://colorcam.blog.hu/api/trackback/id/tr537255553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.