Tornateremből a fesztiváltérképre - Interjú a VOLT, a Balaton Sound és a Strand fesztivál alapítóival

Megjelent: 2015.02.11. 11:48

Ha nyár, akkor Sopron, Budapest, Zamárdi - és úgy általában a Balaton - vagyis a legmenőbb zenei fesztiválok helyszínei, ahonnan mindig életre szóló élményekkel térünk haza. Vagyunk mi és vannak, akik egész évben azon munkálkodnak, hogy ezeken a nagyszabású eseményeken a lehető legjobban érezzük magunkat. People rovatunkban a VOLT Fesztivál kitalálóival, Fülöp Zoltánnal és Lobenwein Norberttel beszélgettünk, akiknek a soproni start óta a Sziget, a Balaton Sound, a B.my.Lake és a STRAND Fesztivál változatos zenei programkínálatát is köszönhetjük. 

img_0461-2.jpg

Colorcam:  Mik voltak a VOLT Fesztivált megelőző események?

Fülöp Zoltán: 1988-ban ismerkedtünk meg Noresszel. Egy gimibe jártunk, de nem voltunk osztálytársak. Túl azon, hogy barátok lettünk, mindkettőnket ambicionált, hogy a suli rendezvényeit mi szervezzük. Eleinte diáknapokon dolgoztunk, aztán 16-17 évesen a város különböző helyein – művelődési házban, egyetemi kultúrházban és a sportcsarnokban -  szerveztünk olyan programokat, ahol mi voltunk a DJ-k. Olyannyira hiánypótló volt ez a „Micsoda buli!” névre keresztelt esemény, hogy alkalmanként nagyjából 1000-en látogatták, ezért egy idő után hetente jelentkező sorozat lett belőle, ami aztán évekig stabilan működött. Olyan fontos műhelynek számított ez Sopronban, ahol mindenki ott akart lenni. A büfét például a Deadcode-os barátaink üzemeltették, akik ma a legfontosabb hazai elektronikus zenei események (Bónusz, Hyperspace, ...) szervezői és a mai napig  stratégiai partnereink.

Lobenwein Norbert:  Akkoriban – a ’90-es évek elején – nem volt olyan klub Sopronban, ahol összegyűlthettek volna a kortársaink, ahol rendszeresen koncertek zajlottak volna. Az általunk szervezett buli koreográfiája szerint mindig egy zenekar játszott és utána mi voltunk a DJ-k. A városban ez olyan szinten népszerű lett, hogy hetente 1000-1500-an látogatták. A VOLT Fesztivál ennek „különkiadásaként”, egyfajta házibuliként indult: ugyanott, a Soproni Sportcentrumban. Az első években mindent mi csináltunk: mi voltunk a vendéglátósok, jegyet szedtünk, plakátoltunk, ...

img_0486-2.JPG

C.: Milyen volt az első VOLT?

L.N.: Az első VOLT húsvét vasárnapra esett – ahogyan utána még sok éven át. Az volt a célunk, hogy vidékről és Budapestről négy-öt olyan bandát hívjunk meg, akik egy nap alatt felléphetnek nálunk. Akkoriban indult a VOLT nevű, igazán minőségi és egyedi popkulturális magazin, amely nagy hatással volt ránk, és amelyben a bátyám is rendszeresen publikált. Rajta keresztül kérdeztük meg a két főszerkesztőt, Ligeti Nagy Tamást és Hegyi Zolit: mit szólnának hozzá, ha a VOLT adná az induló fesztivál nevét? Simán belementek – szerintem nem is nagyon érdekelte őket a dolog... Nagyjából 10 év telt el, mire először meglátogatták a fesztivált – de azóta szerencsére mindig jelen vannak...

C.: Hogyan lett ebből az első alkalomból brand?

L.N.: Ez egy lassú építkezés eredménye; az első alkalommal 800-an vettek részt, aztán egyre többen. A sportcsarnok kisterme után a folyosót, majd a nagytermet vettük birtokba, majd sátrakat húztunk fel köré, de így is kinőttük a helyszínt. 2002-ben költüztünk nyárra és a Lővér Kempingbe. Az első években nem az volt a célunk, hogy ebből éljünk, egyszerűen csak szerettünk volna egy jó dolgot létrehozni, és ez később életformává vált – számunkra és a közönség számára is. Új elemeket, formabontó ötleteket hoztunk be, és a kezdetektől hittünk az eklektikában. Eretnekségnek tűnt eleinte, hogy egy fesztiválon DJ-k is szerepelnek, az pedig, hogy mondjuk a Tankcsapda után lépnek színpadra, sokaknak idegen volt. Nekünk nem, és a közönségünk is egyetértett velünk.

F.Z.: A ’90-es évek elején nem sokan voltak jelen a piacon. Talán az Efott volt az egyetlen működő, de akkoriban nem túl színvonalas fesztivál idehaza. Miközben Budapesten sorra nyíltak a ma már legendásnak számító klubok, valamiért a fesztivál műfaja csak később lett igazán népszerű. Ugyanabban az évben, 1993-ban indult a VOLT és a Sziget is. Az első időszakban a kettőt nem lehetett egy lapon említeni, hiszen míg a Sziget már az induláskor is hasonlított a klasszikus nagyfesztiválokra, a VOLT eleinte egy sportcsarnok keretei között zajló nagy buli volt... Ettől függetlenül Gerendai Karcsival és Müller Péter Sziámival a kezdetek óta nemcsak jóban voltunk, de sok közös ügyünk is volt, mindig tudtunk egymás dolgairól, segítettük egymást. A VOLT-ot 2001 óta szervezzük közösen, 2007-ben született meg bennünk a Balaton Sound ötlete, amelyet már együtt indítottuk útjára. Pár éve pedig formálisan is egy cégben dolgozunk együtt: minden rendezvényünket a Sziget Kft. keretein belül szervezzük, amelynek négyen vagyunk tulajdonosai. Kivételt jelent a Nagyon Balaton rendezvénysorozat, amely egy másik cégünk, a VOLT Produkció égisze alatt működik, benne többek között két új fesztiválunkkal, a STRAND-dal és a B.my.Lake-kel.

C.: Mennyire látogattok külföldi fesztiválokat?

F.Z.: Az utóbbi időben szinte minden jelentős európai fesztiválon voltunk, és a tengerentúlon is jártunk jónéhány alkalommal. Sokszor inspirálnak minket a külföldi fesztiválokon szerzett élmények, de sokszor meglepődünk és csalódunk is... Gyakran  tapasztaljuk azt, hogy a program igazán pazar, a kialakítás azonban szegényes, ötlettelen. Teljesen más a hazai piac, mint a Nyugat-európai, egészen mások a közönség elvárásai.

C.: Amikor külföldi fesztiválokon jártok, mennyire tudjátok megjósolni, hogy melyik együttest fogja kedvelni   a magyar közönség?

L.N.: Az időnk egy jelentős részét egész évben ez a munka tölti ki. Folyamatosan figyelnünk kell, hogy mire vevő a hazai közönség, mire a külföldiek és természetesen egészen más szempontok szerint kell összeállítanunk a Sziget, a VOLT, a Sound, vagy a Strand programját. Az se titok, hogy e téren csak nagy szerencsével jön össze, amit eltervezünk, hiszen sok múlik azon, hogy a potenciális fellépő éppen turnézik-e vagy sem, ha igen, melyik időszakban, a Föld mely táján... Előfordult már párszor, hogy olyan bandát hoztunk el Magyarországra, amely a nemzetközi magazinok címoldalain szerepelt és világszerte szupersztárnak számított, itthon viszont sokkal többet vártunk tőle. Hogy egy igazán közeli példát mondjak: tavaly, amikor sikerült a VOLTra meghívnunk az év brit bandáját, a legmenőbb fesztiválok elsőszámú headlinerét, az Arctic Monkeyst, a közönség egy része imába foglalta a nevünket, egy másik része viszont azt se tudta, kik ők... Ha a Szigetre sikerült volna elhoznunk őket, garantált lett volna a teltház, hiszen a Szigetes, nemzetközi kívánságlistánkon évek óta ők az elsők... Persze sokkal jobb a helyzet, mint évekkel ezelőtt, amikor kb. a Danubius Rádió határozta meg a nagyközönség ízlését. Ma már a Petőfi szerepe és az online csatornák sokkal nyitottabbá, naprakészebbé tették a hallgatókat, a vendégeinket.

img_0498-2.JPG

C.: Sokszor mondják, hogy a fesztivál egyre inkább ’’profitorientált’’. Ti mit gondoltok erről?

F.Z.: Természetes, hogy az. Ahogyan korábban mondtuk: a kezdeti években hobbiból szerveztünk fesztiválokat, ma már egy egész évben 60 főt foglalkoztató céget vezetünk, amelynek 5-8 fesztiváljára évente kb. 5-6 milliárd Ft-ot költünk el. Vannak szerencsés és vannak kevésbé sikeres éveink, de az biztos, hogy ez egy hatalmas felelősség. Igazán kiszolgáltatottnak a nemzetközi sztárok kapcsán érezzük magunkat. Európában a mi rendezvényeinkkel egyidőben számos fesztivál zajlik, nagyon nagy a verseny, a gázsik pedig előfordul, hogy egy éven belül megduplázódnak. Ezt a jegyárszinttel, a jegybevétel növelésével követni, finanszírozni sokszor lehetetlen. Ezért bizonyos ponton kénytelenek vagyunk kiszállni a versenyből, amely a nemzetközi sztárok megszerzéséért folyik.

C.: Hogyan fogadjátok a sztár zenekarok allűrjeit?

F.Z.: A technikai kérések biztosítása alapvető elvárás, anélkül szóba se állnának velünk, pedig sokszor lehetetlennek tűnik 30 perc alatt átépíteni egy hatalmas színpadot...

Amíg értelmezhető keretek között mozog egy-egy kérés, addig természetes, hogy megoldjuk, de persze sokszor találkozunk furcsa és vicces elvárásokkal is. Sokat mosolygunk, amikor a sztárok étel- és ital „riderét” vesszük kézbe. Talán a CULT énekese, Ian Astbury esete a legemlékezetesebb számunkra, amikor az öltözőjéből kiküldött egy fecnit, amire részletesen felrajzolta a hamburgere felépítését: hol legyen a paradicsom stb., és határozott vonalakkal jelölte, hogy sajtot nem akar látni benne...

img_0505-2.JPG

C.: Hogy látjátok a jövőt? Meddig tud nőni egy-egy esemény?

L.N.: Jelenleg egyik fesztiválunknál sem cél a jelentős nézőszám növelés, inkább szeretnénk egy fix bázist stabilizálni, akikre mindig lehet támaszkodni. Tavaly a Szigettel kapcsolatban éreztünk egy generációváltást: úgy láttuk, sokan először jöttek el, most fedezték fel maguknak, és leesett az álluk. A Szigetet tényleg nem lehet összehasonlítani egyetlen fesztivállal se, ahol eddig jártunk, annyira egyedi és különleges...  

Miközben öt, igazán nagynak mondható fesztivál a miénk, majd' mindegyik esetében más és más a cél. Amíg a Sziget egy világszerte jegyzett, monstre esemény, a VOLTra sokkal inkább jellemző, hogy 90%-ban magyarok látogatják. Családiasnak már nem mondanám – a 120ezer körüli látogatóval – de még mindeig emberléptékű és a fesztiválozó célközönség mellett valóban szól a bevállalósabb családoknak is, ez és Sopron ad egy sajátos hangulatot neki. A Sound a Balatonnak és a markáns line-upnak köszönhetően szárnyal, most már nyolcadik éve, a STRAND és a B.my.Lake pedig a két új „szerelmünk”, akikkel nagyon sokat foglalkozunk, nagyon hiszünk bennük!

F.Z.: Fontos kérdés, hogy hogyan fogjuk tudni hosszú távon megőrizni a versenyképességünket. Ahogy említettem, minden évben többszörösére nő a nemzetközi fellépők gázsija, aminek sokszor tényleg nem tudjuk, hol van a vége. Ráadásul ez egy olyan spirál, amelyben természetes módon évről-évre a létrehozott program gerjeszti tovább az egyre komolyabb elvárásokat a közönségünk részéről. Ha egyik évben sikerül egy igazán „ütős” line up-ot összehozni, óhatatlanul az lesz a következő fesztivál kapcsán a mérvadó.

Az említett nemzetközi, eddig elsősorban európai versenyben új szereplőként jelent meg az amerikai piac, amely még jobban elszabadította az árakat. Egyre gyakoribb, hogy a nemzetközi sztárok, a DJ-ék közül egyre többen az amerikai szórakoztatóipari komplexumokat (pl. Las Vegas kaszinóit) választják, ahol az európai fesztiválgázsik sokszorosát kereshetik meg. Abban bízunk ugyanakkor, hogy hosszú távon nem alternatíva a fesztiválzenekarok, DJ-ék számára Európa zárójelbe tétele. 

A saját jövőbeli terveinkre visszatérve, az érdeklődésünk fókuszában a fesztiválportfóliónk (VOLT, Sound, Sziget) mellett a Nagyon Balaton áll – ahogy azt Noresz is említette. Újabb rendezvényeket egyelőre  nem tervezünk, inkább a „fiatalabb” fesztiváljaink útját szeretnénk egyengetni.

Pozsgai Brigitte

 

Ha tetszett, olvasd el ezt is: 

A jó bor szexi - interjú Miklós Csabival

 

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!

A bejegyzés trackback címe:

https://colorcam.blog.hu/api/trackback/id/tr227132191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.