Vintage Garden - hangulatba hoz

Megjelent: 2014.12.11. 10:21

Ha már a város több karácsonyi vásárát is meglátogattuk, ittunk forralt bort, ettünk kürtős kalácsot, és a telefonunk is a Jingle Bells dallamára jelzi a bejövő hívást, de még mindig nem érezzük igazán az ünnepi hangulatot ebben a decemberi enyhe időben, akkor csak egy megoldás marad: ellátogatni a Vintage Garden-be. Tanúsíthatom, hogy másfél óra baráti csevely és egy ínycsiklandó vacsora elköltése után úgy léptem ki az utcára, hogy alig vártam, hogy havazni kezdjen, és hozzám is elérkezzen az az karácsonyi varázs-világ, ami az étteremben körülvett.

img_7083-2-edit.JPG

Bevallom őszintén, amikor bő egy éve először jártam a Vintage-ben, az akkor még a külső, fedett résszel nem rendelkező étterem berendezése nekem kicsit “hézagos” volt. Ez alatt azt értem, hogy a bútorok és a falon lévő kedves képek és díszek is nagyon tetszettek, valahogy mégsem állt össze egy egésszé a dizájn. Az ételek és a kiszolgálás viszont már ekkor is kifogástalan volt, így természetesen később is ellátogattam ide. Ekkorra már mindenütt cikkeztek róla, és joggal: Budapesten nincs még egy ennyire “csajos” hely, ahova egy világmegváltó beszélgetésre betérhet az ember lánya (fia), miközben igényes, mégsem feszengős belvárosi környezetben fogyaszthatja el a gourmet étkeket.

 

De ha nem vacsora, csak egy kávé, akkor is remek választás lehet a hely. Erre gondoltam én is, amikor Anyukámmal érkeztünk ide egy sütire és egy limonádéra. Ekkor már nyár volt, és a külső részen ültünk le. Ellentétben az első Vintage-es benyomásommal, most pont azt éreztem: az egész valahogy “túl sok”. Gyönyörűen festett a baldachinos sarokrész, egytől-egyig jó ízlésről árulkodtak a berendezési tárgyak, de délután 4-kor az egész úgy hatott, mintha egy fotózás vagy egy film díszletei közé csöppentem volna. Aztán egy újabb barátnős vizit után ez az érzés is elmúlt, rájöttem, hogy most pár óráig királykisasszonynak érezhetem magam, ami igazán nem nehéz, annyira kedvesen és készségesen szólítják meg a vendéget már az érkezésekor, majd ottléte végéig kivételes figyelemben részesítik. A limonádét díszítő friss virág is hercegnős, el is gondolkoztunk azon, hogy vajon milyen típusú pasi hívná el első randira ide szíve választottját, mert egy kevésbé romantikus lélek lehet hogy nem tudná értelmezni az édes kis mini bögrében, apró sütemény-díszítéssel érkező forró csokit.

img_6951-3_1.JPG

Egy hete azonban elérkezett az a nap, amikor azt gondoltam: egy szavam sem lehet, ez most telitalálat. (És így visszatekintve, a hely az adott évszakhoz/ünnephez igazodó arculata mindig is az volt, csak felnőttként néha időbe telik, amíg át tudunk kapcsolni a romantikus mesevilág hangulatba.) Az étterem karácsonyi díszítése a karácsonyfával, kandallókkal és persze a szánnal, no meg a számtalan apró ünnepi kiegészítővel egy perc alatt elvarázsolja a belépőt. A háttérben Michael Bublé karácsonyi dallamai szóltak, szóval minden adott volt egy remek vacsorához.

A Vintage-nek van egy kétoldalas állandó étlapja, illetve egy, a szezonhoz illeszkedő menüajánlata is. Mi kétféle előétellel kezdtünk: rendeltünk zöldségeket háromféle mártogatóval (humusz, padlizsánkrém, kőrözött), illetve konyakos kacsapástétomot hagymalekvárral és savanyított zöld dióval.

img_6969-2_1.JPG

A mártogatók finomak voltak, de nem mondanám azt, hogy nem kóstoltam hasonlót az elmúlt időszakban. A kacsapástétom és különösen a hagymalekvár viszont igazi ízorgiát jelentett, amit a zöld dió markánssága csak tovább fokozott. Ezután én lazac steaket ettem burgonyapürével és spenót felfújttal, ahol az utóbbi köret jelentette a különlegességet számomra, bár a lazac is kétségkívül nagyon profin volt elkészítve. Mivel már annyi hamburgert teszteltünk az elmúlt hónapokban, így nem volt kérdés, hogy a másik főétel a Vintage Garden Burger lesz, melynél coleslaw (amerikai káposztasaláta), kecskesajt, bacon és a már korábban kóstolt hagymalekvár tették speciálissá a fogást. Nálunk ez is jelesre vizsgázott, pont annyira volt újító, amennyire megőrizte egy valamirevaló hamburger tulajdonságait is.

img_7015-3_1.JPG

Zárásként pedig következett a desszert, mely részemről nem is lehetett volna más, mint az Oreo sajttorta, amiért szerintem már önmagában érdemes ide ellátogatni. Lágy krémsajt, omlós csokis tészta, és persze Oreo-topping. Mondjuk Marci sem panaszkodott, ő a pisztáciás csokitortát próbálta ki. Ennél a sütinél a tömör-gyönyör csokis tésztára került a zöld pisztáciakrém, amit piros gránátalma magok dobtak fel. Ja és muszáj volt megkóstolni a kis fatálcán 3 minibögrében érkező különböző ízesítésű forrócsokit is, elvégre tél van…

 

Kifelé menet még pózoltunk a baldachin alatt, felültünk a szánkóra, és végre ébredező ünnepi hangulatban vágtunk neki a karácsonyig még hátralévő decemberi napoknak…

 

További Vintage-es, karácsonyi hangulatba hozó képeket Instagram oldalunkon találtok.

 

Farkaspanni

 

AJÁNLÓ:

Sony KD-55X9005B  4K TV teszt - Majdnem tökéletes

Karácsony/ajándékok 2.0(14) - avagy hová menjek vásárolni?

Önzetlen segítők

 

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!

A bejegyzés trackback címe:

https://colorcam.blog.hu/api/trackback/id/tr586968915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.