Megszaporodtak a leveses cikkek, pont ezért nem akartam beállni a sorba, hisz szinte minden jó helyről írtak már. Aztán úgy esett, hogy egész nap rohangáltam, nem volt időm enni, így gondoltam az első szembe jövő street food jellegű helyre betérek.
Az Opera mellett haladtam el, a Hajós utcában, és a Suppé Bistro felirata igen csábító volt. A logo pont megfelelő, a portál visszafogott, vintage jellegű bárszékek az ablak előtt. A benti enteriőr is teljesen rendben van.
Fehér, a kinti székekhez hasonló vintage jellegű szekrénykék, fehéren csempézett fal, és plafonról lógó edények. Kicsit olyan érzés, mintha egy kézműves pékségben járna az ember. Nagyon jó az atmoszféra… Egészen addig, amíg nem kérdezünk és nem eszünk. Ugyanis mertem érdeklődni, hogy mit ajánlanak, mivel először vagyok itt. Erre a 'mindent' volt a válasz. De a ’minden’ lehet kétféle. Az egyik, ahogy a jó pincér mondja, aki elkezd áradozni, hogy ő kóstolta, és tényleg finom, vagy kedvesen visszakérdez, hogy milyen az ízlésem, és ahhoz ajánl valamilyen ételt. A másik ’minden’ az a bizonyos unott ’minden mindegy’. Nos, nekem utóbbihoz volt szerencsém. Még egyszer bátortalanul próbálkoztam, hogy na de a levest vagy inkább a főzeléket részesítsem-e előnyben, de a pultos lány csak egykedvűen ismételte, hogy minden jó, és ami tetszik. Mivel rohantam, sok gondolkodási időm nem volt, így egy babgulyást kértem. Kellett az anyag, hogy legyen energia a nap további részére is. Míg vártam, megnéztem a főzelék feltét kínálatot. A húsok, némelyiken sajt, már készen sorakoztak a vendégekre várva, és sajnos a pár órás várakozás meglátszott rajtuk.
-Kenyér van?
-Van.
-Házi?
-Nem, de rozsos.
Sebaj, legyen. Adjunk neki egy esélyt. Mikor kihozták, már éreztem, hogy sok köszönet nem lesz. Kissé száraz, porlós, olyan semmilyen volt.
Jött a leves. Csorba, kék IKEA-s tányérban. Ez amúgy nem baj. Belefér a hely kinézetébe. Az adag rendben van, 550 Ft-ért meg pláne. Viszont a babgulyás értelmezése már más kérdés. Számomra füstölt csülök és/vagy sonka dukál hozzá. Ehelyett valami sonkaféleség volt, apró kockára vágva. A bab nem főtt meg rendesen, vélhetően mirelitből olvasztották. A krumplit próbáltam a tálkában kanállal szétvágni, de nem sikerült. Gondoltam, biztos keményebb, sebaj majd elrágom. Bekaptam, szétharaptam, és ment is vissza a tányérba. Egy az egyben nyers volt. Ugh.
Visszavittem, fizettem, és távoztam. Nem kérdezték, hogy ízlett-e. Igazából nem is azt bánom, hogy ilyet etettek velem, hanem azt, hogy a hely Budapest legfrekventáltabb csomópontjainak egyikén található. A dizájn tényleg visszafogottan hívogató. Mennyire jó lenne opera előtt vagy után betérni ide, ahol kedves lányok szolgálnának ki, egy jó forró levessel vagy főzelékkel. A feltéteket is kb. 5 perccel lenne több idő megcsinálni. A mikróban is melegszik 1 percet. Akkor már inkább legyen 5 perc, és frissen kapjam.
Ja, és a hátam mögött óriás TV-n nézhettem a biliárd bajnokságot…
Egy hatalmas potenciállal rendelkező hely, ahol csak a személyzetet és a szakácsot kéne lecserélni, vagy picit trenírozni és máris pozitívan bővülne a belvárosi leveses felhozatal.
Ez csak egy hajszál az ételben, viszont a hajszál lehet olyan vastag, hogy egy hely agonizálását, esetleges bezárását is okozhatja.
Dani
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!