Első igazán tavaszi nap. Csizmában indultam el otthonról, nem tudom, hogy mire gondolhattam. Délutánra odáig jutottam, hogy nem bírom tovább és vettem egy félcipőt. Az addig zavaró, kibírhatatlannak tűnő meleget, hirtelen felváltotta a tavaszi életérzés, csicseregtek a madarak, kellemes szellő fújdogált, én meg munka után úgy döntöttem, hogy kiélvezem ezt a napot és meglátogatok valami teraszos helyet, végre.
Könnyű ételekre, italra vágytam és nyugodt, békés, mégis pezsgő környezetre. Óbudára esett a választásom. Minden alkalommal, mikor ellátogatok a Puskás Öcsi tér környékére, úgy érzem, mintha egy különálló kis városkában lennék. Körülöttem mindenhol frissen vakolt, majd’ azonos méretű színes házak, tisztaság, nevetgélő emberek az utcán és a teraszokon, mintha csak egy kisváros makettje elevenedne meg a szemem előtt. Szeretek ott lenni és egy kicsit kiszakadni a belváros nyüzsgésétől.
Most egy számomra nagyon kedves helyet látogattunk meg, az EdVino Borbárt. A helyiség nagyon kellemes és hangulatos, melyhez nagyban hozzájárult a berendezésen érezhető vintage stílusjegy. Maga a borbár nem nagy, így javarészt a világos színek domináltak. Ahogy elüldögéltem a teraszon egy kávéval és egy házi almás pitével, a székeken gondolkoztam. Látszik, hogy majdnem mindegyiket máshol vásárolták, egyik sem ugyanolyan. Ábrándoztam, hogy vajon, hogy kerültek ide, hogy vajon mi volt a történetük. Talán ez az, ami a vintage lényege. A történet, ami gondolatokat ébreszt és érdeklődővé, kíváncsivá tesz.
Persze mindent jól megkóstoltunk, ha már arra jártunk. Leginkább a specialitásokra voltam kíváncsi. Ettünk rákot, ami zseniális volt. Már maga a tálalás is szemet gyönyörködtető. Kis tapaszok, mellette felszeletelt bagett, kis olivaolaj, borsőrlő, mintha Franciaországba repülnél egy étkezés erejéig.
A bécsi virsli, amiről később megtudtam, hogy egy öreg hentes bácsi műve, aki még csak hírből sem ismeri a szóját, mennyei volt. Egy pár virsli, bagett, kis reszelt torma, mustár, hihetetlen egyszerű és a maga egyszerűségében hihetetlen tökéletes.
De a fő kedvencem a csirkés szendvics lett. Fűszereket ne kérdezzetek, nem tudok válaszolni, de az ízélmény magáért beszélt. Ropogós kifli, fűszeres pirított csirke csíkok, olíva olaj, paradicsom, hmm..
És mindezt az íz orgiát, persze a jéghideg, frissítő rozé fröccs tette teljessé, és bár nem vagyok egy borszakértő, de az igazán jó fröccsöt megismerem. Boros pohárban, minőségi száraz rozé, igazi nagy bugyborékos szódával és persze jéghidegen.
Ez adta meg számomra a tökéletes keretet délutáni uzsonnának, és ettől lesz az EdVino Borbár az a hely, ahova nem csak enni ül be szívesen az ember, hanem ahova időről időre visszatér a barátokkal lehűteni magát jobbnál jobb fröccsökkel az éjszakába nyúló nyárestéken. A hely, ami akár észrevétlenül is törzshellyé válhat. Mi persze ajánljuk mindenkinek, próbáljátok ki ti is! A nyár közeledtével persze élőzenével, és sok-sok asztallal az utcán várnak Titeket! Igazi vigalmi negyed hangulatra számíthatunk nyáron, Óbudán. Nem érdemes kihagyni!
Szerző: Panni
Fotó: Farkas Marci
